Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szijjártó András : A nagyüzemi fejlődést befolyásoló néhány társadalmi és szakképzettséggel összefüggő tényező vizsgálati eredményei

A TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOK KORÁBBI TÁRSADALMI HELYZETE ÉS A NAGYÜZEMI FEJLŐDÉS KÖZÖTTI KAPCSOLAT Amikor a magyar termelőszövetkezetek a helyi sajátosságoktól függően előbb vagy később (esetleg többször is) megalakultak, különböző foglalkozású, vagyonú, neveltetésű, nemzetiségű emberek kerültek kapcsolatba egymással, a szövetkezeti formával, annak tartalmi elemeivel. Mást kerestek (és találtak) a szövetkezetekben az agrárproletárok, a volt gazdálkodók, illetve azok, akik 'nem- paraszti' rétegekből kerültek a kollektívába. De természetesen eltérő gondolkodásmódot, szokásokat, törekvéseket is hoztak magukkal, amelyekben nem lehet figyelmen kívül hagyni az előző tapasztalatok, élmények jelentőségét. A fő kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy mennyiben befolyásolták ezek a szubjektív tényezők a szövetkezeti gazdaságok kezdeti, majd nagyüzemi fejlődését? És konkréten: hogyan hatott és hat a vizsgált termelőszövetkezet jelenlegi tagságának korábbi társadalmi hovatartozása (apja státusa) az említett folyamatra? Ahhoz, hogy az oknyomozásban elindulhassunk, mindenekelőtt tisztáznunk kell a megkérdezett 100 fő dolgozó tag származását. Az 1. táblázat az apák társadalmi státusának alakulását mutatja be. Legfőképpen az 1938-as helyzet érdemel figyelmet, hiszen a megkérdezettek felszabadulás előtti — induló — társadalmi státusát ez fejezi ki. Ebből a táblázatból kiderül, hogy a vizsgálatba vont tagok többsége paraszti családból származik. Ez nem meglepő, hiszen Dél-Baranyában érdemes volt gazdálkodni, s ráadásul azidőtájt még az ipar (kivéve a bányát) sem volt számottevő munkaerőt elszívó tényező ezen a vidéken. Érdekes, hogy viszonylag kevés volt a földnélküli, ugyanakkor jelentős volt a középparasztság aránya. A földdel bíró gazdák (ne feledjük: az apákról van szó) nem tanulták iskolában a szakmát, az élet volt tanítómesterük. Ez aztán sok mindenre felkészítette őket, aminek később is hasznát vehették. Gyermekeik jobbára velük dolgoztak a birtokon és ellesték mindazt, amit illő — és nem muszáj — volt megtanulniuk. A felszabadulás után a vagyonosabbak és az ittmaradt német-ajkúak földjeinek egy részét elkobozták, sokan vagyonkorlátozottak lettek. A német-ajkúak 20—30 kat. holdas birtokai 5—10 kat. holdas kisparaszti — vagy még kisebb — gazdaságokká zsugorodtak. A földosztás következtében csökkent az agrárproletárok száma, s megnőtt a 4—10 holdasok aránya. A földosztás révén tehát nivellálódás jött