Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970
A KOLLEKTIVIZÁLÁS BEFEJEZŐ SZAKASZA — A NAGYÜZEMI TERMELÉS ALAPOZÁSA (1957—1965) Változás és változatlanság A magyar termelőszövetkezeti mozgalom számára is 1956 a nagy válság esztendeje. A termelőszövetkezetek nagyobb része feloszlott: az 1955. év végi 3759 szövetkezetből 1956 végén csupán 1617 maradt együtt. A termelőszövetkezetek szántóterülete is mintegy a felére csökkent: 1681 ezer kat. holdról 860 ezerre esett vissza, ami az ország szántóterületének kereken csak 10%-át tette ki. A területnél is nagyobb arányban zuhant vissza a szövetkezeti tagok száma: az 1956 júniusi 294.5 ezerről 96 ezerre. Tehát 1956 végéig a tagok kétharmada hagyta el a szövetkezetet. A tagok számának csökkenése azért haladta meg ilyen jelentősen a terület csökkenését, mert ahol a tsz-ek nem oszlottak fel, ott a kilépő tagok egyrésze saját földjét nem kaphatta vissza. Módosította az 1956-os politikai válság azokat a gazdaságpolitikai célokat és módszereket, amelyek fő forrásai voltak az elégedetlenségnek? A szocialista termelési viszonyok megteremtése a mezőgazdaságban természetesen továbbra is a gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése maradt. Radikálisan változtatni kívántak azonban e viszonyok megteremtésének módján: az MSZMP 1957-es agrárpolitikai tézisei ezt a szándékot tükrözik. A parasztokra gyakorolt nyomás és kényszer helyett az érdekeltek önkéntes felismerésében és döntésében jelölték meg a célra vezető utat, és megállapították ennek gazdasági és kulturális feltételeit is. „Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell szüntetnünk az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átalakításához nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének meg nem értését, a meglevő beruházási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodásokat stb. Emellett valóságosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemi fölényét a kisgazdaságokkal szemben . . . Dolgozó parasztságunk teljes egyetértésének biztosítása ... hatalmas kultúrmunkát és helyes célszerű gazdaságpolitikát követel." Az átalakítás ütemét — ennek megfelelően — nem kötötték egyetlen tervidőszakhoz, sőt időponthoz sem, hanem az önkéntes felismeréshez szükséges alapvető feltételek biztosításához. E programban elsősorban az 1956-os politikai válság mélv hatása tükröződött. Ennek tulajdonítható a termékek kötelező beszolgáltatásának megszüntetése is. amely igen jótékonyan hatott a mezőgazdasági termelés fejlődésére is. A program megvalósításához kedvező kiindulópont volt az a sok száz termelőszövetkezet, amely az egyénileg gazdálkodó parasztok több féle forrásból táplálkozó ellenszenvével, sőt ellenséges magatartásával dacolva
