Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

sítani a tagság megélhetését. A község parasztsága előtt végül is rossz példaként szerepelt a csoport. Az ellenforradalom okozta zűrzavart kihasználva feloszlatták a szövetkezetet. A feloszlatás jelentős részben külső nyomásra és rendkívül botrányosan ment végbe. A csoport vagyonát, beleértve az 1956. évi termést is, egy hét alatt széthordták. Az ellopott felszerelésekből és épületrongálásból eredő kárt mintegy 700 ezer Ft-ra becsülték. Jellemző momentuma a csoportvagyon elherdálásának, hogy a tehenészeti istálló jászlait is elvitték. A parasztság csoportellenes megnyilvánulásait erősítették azok a törekvések, amelyek a földek tagosításának felszámolására irányultak. Végeredményben a szövetkezet feloszlatásában az erőszak és a külső nyomás mellett közrejátszottak a csoport megalakulásának és működésének hibái is, amelyeknek gyökerei a szövetkezetszervezés feltételeinek hiányában kereshetők. A csoport tagságának igazi magva helytelenítette a közös gazdaság szétoszlatását, hiszen 1955-ben és 1956-ban már a vezetés és a gazdálkodás megszilárdulásának jelei mutatkoztak. Ez a csoport már 1957 elején a szövetkezet újjászervezésén fáradozott. Említésre méltó, hogy a csoport utolsó elnöke az 1957-ben megalakult Űj Élet Termelőszövetkezet elnöke lett, és ebben a funkcióban maradt a mai napig. A szövetkezeti csoport feloszlatását előidéző társadalmi-gazdasági erők több oldalát is érdemes kiemelni a történeti hűség kedvéért. A csoport társadalmi rétegei közül mintegy 10 főt tett ki az a társaság, amely kimondottan ellenezte a szövetkezet felszámolását. E réteg képviselői a szűkebb körű vezetőkből és a hozzájuk csatlakozó néhány csoporttagból adódtak. Említésre méltó, hogy a szövetkezeti csoport mellett kiálló embereknél a politikai öntudat és a pártállásból adódó politikai fegyelem mellett már a szövetkezeti kibontakozás első jelei is (1955—1956-ban) közrejátszottak a magatartás alakulásában. Érdekes módon a legnagyobb réteget az ún. várakozók vagy semlegesek alkották. Az e csoportba tartozó emberek nem kezdeményezték a termelőszövetkezeti csoport feloszlatását, de annak megindulásakor az általuk bevitt állatokat vagy felszerelést azonnal elvitték, s igényt tartottak a termés arányos részére is. Ezek az emberek általában némi földdel és felszereléssel, illetve állattal léptek be a csoportba. A hangoskodók s a felosztást legjobban követelők között volt néhány becsületes ember, aki a külföldi rádiók és az ellenséges elemek által befolyásolt közhangulat hatása alatt cselekedett. Végeredményben az ide tartozó emberek mintegy erőátviteli szerepet játszottak az erőszakos, részeges lumpen elemek és a politikailag éretlen vagy éppen tudatos ellenséges egyének bomlasztó tevékenységének elfogadásában. Az említett társadalmi csoportok változó szerepének kiemelése mellett azonban hangsúlyozni kell. hogy fő gazdasági okként a termelőszövetkezeti csoport korábbi gyenge működését kell figyelembe vennünk. Nevezetesen azt, hogy a szövetkezeti csoport becsületesen dolgozó tagjainak jó része 13* 195