Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

Az 1 tagra jutó földterület nagyságának felszökésével összhangban nem csökkentették — sőt a kötelező előírások teljesítésével még inkább növelték — az intenzív művelésű növények vetésterületét, és 1951-ről 1952- re kétszeresére nőtt az intenzív növények 1 tagra jutó területe. A szövetkezet azonban sem a gépesítettség, sem a munkaszervezés, de még a munkafegyelem szempontjából sem volt olyan szinten, hogy ennek következményeit kellő mértékben ellensúlyozhatta volna, így 1952-ben és 1953- ban nem tudták elvégezni a szükséges munkákat, s a föld gondozatlanul, a termés egy része betakarítatlanul maradt. 10. táblázat A szövetkezet közösen művelt földterületének, a tagok számának és az 1 tagra jutó közös területnek a változása Összes közösen A tagok Az egy tagra jutó Év művelt terület, száma, közös terülec, kat. h. fő kat. h./tag 1949 45 12 3,75 1950 308 83 3,71 1951 892 183 4,87 1952 1023 225 4,55 1953 2521 360 7,00 1954 1806 362 4,99 1955 1884 433 4,35 1956 2472 645 3,83 1957 2512 541 4,64 Forrás: A termelőszövetkezet nyilvántartásai De amíg 1952-ben mindehhez a rendkívül aszályos esztendő társult, addig 1953-ban sokkal jobb volt az időjárás és a munkafegyelem megszilárdítására hozott intézkedések is kezdték éreztetni hatásukat. így az 1953-as évben lényegesen eredményesebben gazdálkodtak, de még ekkor is munkaerőhiánnyal küszködtek. Alapvető változást csak a következő esztendő hozott. 1953 nyarán az Űttörő 500 kat. h.-at (ideiglenesen) átadott a makói Kossuth Termelőszövetkezeti Csoportnak, majd további 300 kat. hold állami tartalék földit adott le a tanácsnak, 10 kat. h.-at pedig az állami erdőgazdaságnak. Ily módon nagyjából helyrebillent a tagok száma és a földterület nagysága közötti egyensúly. Ezzel együtt további intézkedéseket tettek a munkafegyelem megjavítására, és nagyobb figyelmet fordítottak a gépesítésre. De nem elhanyagolandó az a szempont sem, hogy 1954-től a szövetkezetnek nagyobb lehetősége volt az ésszerűbb vetésszerkezet kialakítására. Csak a legőszintébb elismeréssel emlékezhetünk vissza a mindössze 4 esztendős Úttörő Termelőszövetkezetnek erre a helyes tagsűrűség kialakí-