Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

1949 őszén ikerült sor az Úttörő és a makói Köztársaság termelőcsoport egyesülésére. A Köztársaság ugyancsak ez év elején jött létre, előbb 1. típusúként, de már a nyár derekán II. típusúvá alakult. Tőlük került az Úttörőhöz Bíró Sándor, a későbbi elnökhelyettes, majd elnök. Az ősz folya­mán még egy tszcs csatlakozott az Úttörőhöz. Ezt 1949 nyarán földhöz juttatott ,,kishagymások" alakították. Közöttük volt a későbbi elnök. Má­gori Sándor. Az egyesülésekkel kapcsolatosan az Úttörő Tsz-nek sikerült engedélyt kapnia földjei részleges tagosítására, és ezt 1949 szeptemberében el is vé­gezték, de ennek ellenére a tsz területe ekkor még igen szétszórtan helyez­kedett el (1. ábra). A tagosítással ide került Joó Sámuel tanyája, amelyben a szövetkezet tagjai kultúrotthont rendeztek be maguknak. Az egyesülés­sel párhuzamosan még egy nevezetesebb esemény is történt, nevezetesen az, hogy Zsigó Ferenc helyett Lengyel István lett az elnök. Az egyesüléssel és az évközbeni belépőkkel 1949 végén már 56 csa­ládja. 83 tagja és 336 kat. hold földje lett az Úttörő Tsz-nek. Méreteiben kibővülve, meggyőződésükben megerősödve, szép reményekkel indultak a következő esztendőnek. 2. A termelőszövetkezet első évei Az 1950—1952, évek közti időszakot a makói Úttörő Tsz szempont­jából általánosságban úgy szokták értékelni, hogy a felfelé ívelő fejlődés időszaka volt. A magunk részéről azonban a fejlődés helyett inkább a gya­rapodás kifejezést használjuk, hiszen a föld, a tagság száma, az állatállo­mány, a beruházott vagyon és sok minden egyéb valóban és egyértelműen gyarapodott, és a körülményeik sokoldalú ismeretében nyugodtan állít­hatjuk, hogy az Úttörő Tsz egyenletes gyarapodása igen kemény munka eredménye volt. Egyértelmű fejlődésről azonban mégsem beszélhetünk, mert a gazdálkodás színvonala, a munkaszervezés, a munkafegyelem és a tervszerűség szempontjából meglehetősen zavaros volt a helyzet a szö­vetkezetben, és igen sok problémát kellett fölvetniük és megoldaniuk, amíg a legnehezebb kérdésekben is tisztázni tudták az ellentéteket. De nem beszélhetünk folyamatos fejlődésről akkor sem, ha a tagok jövedel­mének erre az időszakra jellemző alakulását tekintjük. Mielőtt azonban elmélyednénk az Úttörő Termelőszövetkezet gazdálkodásának, belső szer­kezetének és társadalmi vonatkozásának elemzésébe, vizsgáljuk meg, hogy miként alakult ebben a kezdeti időszakban a szövetkezet általános hely­zete. Az első elnökválasztás még 1949 őszén megtörtént, erről már szól­tunk. A másodikra 1952 nyarán került sor, meglehetősen zavaros körül­mények között, amely sem a visszaemlékezésekből, sem pedig az akkori jegyzőkönyvekből nem tisztázható egyértelműen. A lényeg az, hogy Len­gyel István, az akkori elnök 1952. július 26-án bejelentette, hogy lemond

Next

/
Thumbnails
Contents