Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

tevékenységét igyekeztek több szempontból is bemutatni. Ezek az írások azonban — az akkor kialakuló újságírói stílus miatt — olyan túlzó és romantikus formában tálalták ezeket a kérdéseket, hogy különös gondot jelenthetett a valóság kihámozása. Ezeket az információkat természetesen nemcsak a leendő "Úttörő Szövetkezet tagjai kapták meg, elhatározásukat tehát nem lehet elsőrendűen erre visszavezetni. Mindenképpen meg kell maradnunk annál a megállapításnál, hogy döntő lépésüket elsősorban a lehetőség fölismerésével indokolhatjuk. Mindez persze nemhogy kisebbítené, de egyenesen történelmi jelentőségűvé avatja elhatározásukat. Az a tény ugyanis, hogy ha nem is vaktában, de az előrelátásnak igen csekély lehetőségével döntöttek így, hallatlanul impozánssá és minden tekintetben tiszteletreméltóvá növeszti akkori vállalkozásukat. I. Az Úttörő Termelőszövetkezet megalakulása és az első esztendő története Makó első III. típusú termelőszövetkezete 1949. február 23-án alakult meg, 12 taggal 45 kat. hold bérelt területen. Az elnök Zsigó Ferenc — szakképzett bolgárkertész — lett, az ő vezetésével kezdte meg működését az Úttörő Termelőszövetkezet az úgynevezett Mandl-féle tanyán. A tagság összetételéről Erdei Ferenc a következőket írja: „Két iparos volt köztük — egy kovács meg egy asztalos —, a többi mind makói típusú agrárproletár, tehát napszámos-hagymás, akik időnként részesaratást, cséplőmunkát, részeskapálást, feles hagymatermelést, tanyás-bérességet és mezőőrséget is vállaltak. Egyikőjük sem volt földhöz juttatott, mert nem jutott nekik, tehát a megmaradt tanyákon bérleti alapon alakították meg a termelőszövetkezeti csoportot, s így jutottak ők is földhöz." Megalakulásakor szinte mosolyognivalóan csekély „vagyona" volt a csoportnak : egy rossz állapotban levő tanya, néhány magukkal hozott munkaeszköz és két ló. Ügy tervezték, hogy az első évben búzát, (14 kat. holdon) kukoricát, árpát, dinnyét, répamagot és 3 holdon dohányt termelnek. A dohánypajtát — egy meglevő átalakításával — a nyár folyamán készítették el. Ha abból a szempontból viszgáljuk az Űttörő Termelőszövetkezet létrejöttét, vajon milyen mértékben, voltak meg alakulásakor az anyagi és társadalmi feltételek, bizony meg kell állapítanunk, hogy az „anyagiakról" gyakorlatilag nemigen beszélhetünk. Igaz, hogy még az első esztendőben kaptak az államtól szarvasmarhákat, nyáron már sertésük is volt, és ősszel megfelelő férőhelyekkel is rendelkeztek; mégis azt kell mondanunk, hogy a szövetkezet létrejöttét nem az anyagi feltételek megléte tette indokolttá. Ennél sokkal kedvezőbbek voltak a társadalmi feltételek. Az állam sokféleképpen támogatta az újonnan megalakult termelőszövetkezetet, egy-