Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története
Az ily módon feleslegessé váló munkaerő a legtermészetesebb módon elvándorolt a városból, és ezzel bizonyos mértékig „egyensúlyba került" a makói keresők foglalkoztatottsága. Ez az egyensúly nagy vonalakban azóta is fennáll, s ha a termelőszövetkezet munkaerő-ellátottságát akarjuk jellemezni, akkor azt kell mondanunk, hogy az évenként eltérő mértékben és irányban jelentkező ingadozásokat leszámítva nagyjából kielégítő a helyzet, illetve sok év átlagában bizonyos fokú túljelentkezés, az elmúlt öt esztendő alatt pedig nem csekély mértékű elszivárgás figyelhető meg. Makó Szegedtől 30, Hódmezővásárhelytől 33 km távolságra van, mindkét várossal országút és vasút köti össze. Kereskedelmi és közigazgatási szempontból azonban egyaránt Szegedhez fűzik erősebb szálak. Az Úttörő Tsz központi irodája a város közepén, közvetlenül a főtér mellett helyezkedik el. Területeinek jó része a város határában, a központtól átlagosan 6 km távolságban fekszik. Lényegesen távolabb, a maroslelei határban van az a rész, amely a lelei Üj Barázda Tsz-szel való egyesüléskor került az Úttörőhöz. Ezzel majdnem teljesen ellenkező irányban, egészen külön tagban helyezkedik el az ún. hatrongyosi terület, a várostól átlagosan 14—16 km-re. A szállítási távolságok és az üzemszervezés szempontjából ez a rész okozza a legtöbb gondot. Ugyancsak számottevő szállítási többletigényt jelent az a körülmény, hogy a makói vasútállomás a tsz területétől átlagosan 10-—12 km távolságra van. A közgazdasági helyzet vizsgálatánál meg kell még említenünk, hogy Makó mint város és mint járási székhely bizonyos fokú rangot is ad a határában működő tsz-eknek. A közigazgatási központhoz való közelség persze nem minden esetben jelent előnyt, bár megállapíthatjuk, hogy a tsz és a járás tanácsi és pártszervezete közti kapcsolat viszonylag kedvezően alakult. A termelőszövetkezetre ható gazdasági tényezők számbavételénél szót kell ejtenünk egy igen fontos — bár részben társadalmi összefüggésként is jelentkező — tényezőről. Makón ugyanis nem egy, hanem 1960 óta négy, korábban pedig még több termelőszövetkezet működött. Ezeknek a szövetkezeteknek rendkívül sokoldalú hatása volt az Úttörő Tsz-re. Ez részben, az egészséges és hasznos versengésben nyilvánult meg, jellemzőbb viszont, hogy komoly hátrányai voltak ennek a rivalizálásnak, amint ezt a későbbiek folyamán látni fogjuk. Az Úttörő és a többi makói termelőszövetkezet közti kapcsolatot mindenképpen úgy tudjuk jellemezni, ha elsősorban a bizalmatlan, vetélytársi viszonyt hangsúlyozzuk, amely hol élesebb, hol pedig elmosódott formában jelentkezett, de sohasem szűnt meg. Bármilyen szomorú, meg kell mondanunk, hogy a makói tsz-ek inkább örültek a másik szövetkezet kudarcának, mint eredményeinek. Szólnunk kell a szövetkezet egyik legfontosabb és a termelés tájjellege miatt legjelentősebb termékének, a hagymának gazdasági és értékesítési lehetőségeiről is. A vöröshagyma termelésének egyik fő jellemzője, hogy mindig nagyon munkaigényes volt, sőt jelenleg is az. mert a legutóbbi időkig sem sikerült alapvetően megváltoztatni a termelés kézműipari jellegét. A ta-