Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

tatásuk (éppen úgy, mint az időszaki alkalmazottaké) ellentmondott az artyel-típusú szövetkezet elveinek, a közös gazdaság munkaerő-gondjainak nyomása azonban áttörte az elveket. A szövetkezet vállalati jellegének rendszerében helyet kapott és legalitást nyert az alkalmazotti kategória (1967. évi III. tc.) számuk 1966-ban már mintegy 70 000; 1970-ben megközelítette a százezret. Csak egy részük vesz közvetlenül részt a termelőmunkában, más részük az adminisztrációban és az irányításban fejt ki tevékenységet. A javulás némi jele mutatkozott ebben az időszakban a szövetkezeti tagok korösszetételében. Megállt az elöregedés folyamata. A 40 évesnél fiatalabb tagok száma és aránya is nőtt. Ám a tagság 44%-a 1970-ben is a 60 évesnél idősebb nemzedékhez tartozik, amelynek növekvő része a következő években részben, vagy egészben kiválik a termelésből. A fiatal oarasztnemzedék számára a keresetek növekedése sem tette megfelelően vonzóvá a mezőgazdasági munkát; a kulturáltabb körülményeket a városban, az iparban előnyben részesíti akkor is, ha keresete nem több, vagy esetleg valamivel alatta is marad a termelőszövetkezeti keresetnek. Nem beszélhetünk tehát — a jelentős javulás ellenére sem — a szövetkezeti közös gazdaság munkaerő-ellátásának megoldottságáról. Az üzemekben összébb zárult ugyan az a munkaerő-olló, amely a termelési feladatok és a rendelkezésre álló emberi munka (mennyisége, minősége, szakképzettsége) közötti eltérést fejezte ki, és korábban a termelés emelkedésének — olykor folyamatosságának is — fő akadálya volt. A termelőszövetkezetek anyagi-műszaki alapjainak gyorsabb növekedése hozhat megoldást, s háríthatja el a munkaerő-olló újbóli kinyílásának súlyos fenyegetését. A termelőszövetkezetekben foglalkoztatottak a népgazdaság aktív keresőinek évről évre kisebb hányadát teszik ki ugyan, de arányszámuk a fejlett országokhoz mérten magas: 1970-ben is még 21,6%, A fellendülés útján A reform és a szövetkezeti dolgozók nagyobb erőfeszítése felgyorsította a növekedés ütemét. 1961—1965. között a termelési érték növekedése évi 1,2% volt, és ez évi 2,8%-ra emelkedett az 1966—1970-es időszakban. Igaz, hogy a termelési érték meggyorsult növekedésének részben a tsz-ek tevékenységi körének kibővítése volt az alapja ,de emelkedtek a fő szántóföldi növények termésátlagai, a szőlő- és gyümölcstermelés.