Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

Őszi búzatermelésben és a lucernatermelésben elért kiváló eredmény tűnik elénk. Az egyes éveket tekintve egyedül 1965-ben tapasztalhattunk visszaesést, különben állandóan növekedtek a fajlagos eredmények. Az 1960-ban még csak 272 kat. h. közösen művelt területen elért 9,4 q/kat. h. őszi búzaterméssel szemben 1968-ban már 1721 kat. h.-on ennek majdnem kétszeresét, 17,6 q-t takarítottak be. Hasonló a helyzet a lucernatermelésben is. Az 1960. évi 17,5 q/kat. h. termésátlaggal szemben 1968-ban az eredmény a magfogáson kívül 27,7 q széna volt. Különösen jelentősnek tekinthetjük ezt az eredményt, mivel a szálastakarmányok termelésében elért eredmények általában a leggyengébbek a termelőszövetkezetekben. Az egyéb növényi termékek termelésében, pontosabban a termésátlagok növelésében kisebb eredményt értek el. Az eredmények általában elérik, jórészt meg is haladják az országos termelőszövetkezeti átlagos eredményeket, de nem tekinthetők kiemelkedőknek, amit azonban jelentősen befolyásolnak a természeti adottságok, elsősorban a földterület minősége, így kiemelkedőnek kell tekintenünk az átlagos eredményeket is, ha figyelembe vesszük, hogy a szántóterületek átlagos aranykoronaértéke lényegesen az országos átlag alatt van. A föld minőségének meghatározó szerepét a jelenlegi technológia mellett jól mutatják az üzemegységi termésátlagok, amelyek egyben az egyes községek földterületén elért eredményeket is mutatják (19. táblázat). 19. táblázat Néhány fontosabb növény termésátlaga 1968-ban az egyes üzemegységekben .^rt irt a . w « Kukoric 7Seg ÂÎ A & | & o (csöves) o x* ó-új h -ce en v ' termésátlag q/kat. h. Belvárdgyula 20,07 16.08 10,60 6,90 40,05 Birján 20,28 13,75 4,25 3,55 32,24 Hásságy 13,28 11,95 — 5,61 32,86 Lothárd 17,05 — 9,24 6,86 31,56 Magyarsarlós 16,32 — — 8,57 22,97 Olasz 15,30 — — 8,85 31,52 A szóródás az egyes termékeknél rendkívül jelentős mértékű. Ugyanakkor azonban az is látható, hogy egyes területek megfelelő kihasználása, a talaj erő visszapótlás kielégítő mértéke, a talaj adottságoknak legkedvezőbb növények kiválasztása, a jó talajmunka és termeléstechnológia olyan kedvezőtlen adottságú területen is, mint a magyarsarlósi üzemegység, kielégítő, sőt borsóból kiemelkedő eredményt hozhat. A pótlólagos ráfordítások növelése, de ezen belül súlypontosan azok minőségi megválasztása, további jelentős eredményekhez vezethet.