Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

alakult ki, mint a termelőszövetkezetek többségében. Ezekben az években ugyanis a gazdaságok többségében a munkafegyelem rendkívül rossz volt, és a termelőszövetkezet vezetőinek a legnagyobb munkák idején is csak nagy nehézségek árán sikerült — gyakran még akkor sem sikerült — a szükséges munkaerőt munkába állítani. Itt fordított volt a helyzet. A tagok a biztos kereset tudatában készségesen vállalkoztak a közös gazdaságban munkára, az elnök és közvetlen munkatársai inkább akkor nem mentek ki szívesen a községekbe a tagok közé, ha nem tudtak munkát biztosítani számukra. A távlati elképzeléseken belül az éves terveket a vezetőség a termelőszövetkezeti családok munkavállalására és azok igényére építette fel. Az év első hónapjában — és ez az utóbbi években már rendszeres ünnepélyes eseménnyé is vált — a termelőszövetkezet vezetői minden családot felkeresnek és pontosan informálódnak a következőkről, amelyet mintegy egymás közötti szerződésként is kezelnek : — a család hány tagja hány munkanapot kíván, illetve tud a közös gazdaságban teljesíteni a növénytermelésben, a kertészetben, az állattenyésztés egyes ágazataiban, fogatosként, a segédüzemekben, az építőbrigádban és ott milyen szakmában, a feldolgozó üzemekben, vagy egyéb gazdasági munkahelyeken; — a család a kapásnövényekből mekkora terület művelését vállalja a gazdaságban alkalmazott teljesítménybérezés alapján; — a család várható munkanapteljesítésének, valamint a kapások átlagos művelési munkadíjának ismeretében így együttesen állapítják meg a család tervezett éves keresetének összegét, amelyet értékben a termelőszövetkezet garantál; — a család nyilatkozik arról, hogy az így betervezett összes munkadíjból az egyes hónapokban milyen összegekre tart előreláthatóan igényt, amivel hozzásegíti a gazdaság vezetőit a tervszerű pénzgazdálkodáshoz (a tagok tekintélyes hányada ugyanis nem a mindenkori teljesítménye szerint veszi igénybe havonként a garantált munkadíjat, hanem az átlagos megélhetési költségeitől, egyes különleges költségek várható megjelenésétől stb. függően); — a család már az év elején igényli mindazt a természetbeni juttatást, amelyet háztáji gazdasága, állatállománya vagy saját fenntartása érdekében szükségesnek vél. egyúttal megtervezi termékenként azt a mennyiséget, amit háztáji gazdaságából a közös gazdaságon keresztül értékesíteni kíván. A család vállalásai révén a termelőszövetkezet vezetősége tudja, hogy milyen munkaerőkapacitással számolhat, tisztában van azzal, hogy a ter-