Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Donáth Ferenc: A magyar szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság kialakulásának vázlatos története 1949—1970

ezért, amelyet feltehetően az anyag további megismerése és mások véleménye módosíthat, formálhat és minden bizonnyal kiegészít majd. Két alapvető szempontját a vizsgálatnak és a történelemírásnak azonban már ma is bizonyosan leszögezhetjük. A szövetkezeti nagyüzemi mezőgazdaság története, ha elsősorban a termelés és a gazdálkodás átalakulását vizsgálja is, nem tárgyalhatja ezt semmilyen vonatkozásban anélkül, hogy ne mutassa meg a szorosan gazdasági jelenségekben társadalmunk mindig jelenlevő alapvető politikai és társadalmi erőit. A vizsgálat másik fontos szempontját éppen az egyes termelőszövetkezetek történetének megismerése állította előtérbe. A fejlődést, a nagyüzemmé válás folyamatát mindenekelőtt az üzemben, a termelés alapvető tényezőinek megléte és összhangja szempontjából kell figyelemmel kisérni. Az átalakulás fontos jelenségeit így érthetjük meg. A történés főszintére tehát az üzem, ahol a termelés és a gazdálkodás folyik. Az új kapcsolatok itt alakulnak : ember és természet, ember és ember között. Mindenfajta erőfeszítés értelme vagy hiábavalósága itt mutatkozik. De az üzem egyben a környező világ erői összecsapásának és együttműködésének, vonzásának és taszításának színtere. Milyen erőké? A párt és az állami szervek (a bennük testet öltő társadalmi erők) elindítói, később is kezdeményezői, szervezői, irányítói a nagyüzemi átalakulásnak. „Felülről való forradalom", állapítja meg Sztálin a mezőgazdasági kollektivizálásról, több tekintetben találóan. A másik pólus az egyéni kistermelők milliói, akik egy félfeudális mezőgazdaságban parasztként konzerváltattak, s akiknek, hogy a nagyüzemi termelés igényeinek megfeleljenek, nagy hirtelen nemcsak munkahelyet és munkaeszközöket, hanem szokást és szívet is kell cserélniök. Ez a rendkívüli helyzetbe került parasztság az átalakulás cselekvő résztvevője, és egyben tárgya is. Nem felejthetjük, hogy minden erőfeszítés és a bekövetkezett változás mély értelme az ember átalakulása. Ennek története azonban éppen csak elkezdődött. A történés főtárgya egyelőre tehát a termelés és a gazdálkodás átalakulása, az átmenet a kisüzemből a nagyüzemibe. A termelésnek pedig önnön törvényei vannak, belső mozgása, saját világa. Közülük talán a legátfogóbb, mert a kisüzemi és a nagyüzemi termelésre egyként érvényes, a termelés feltételei közötti összhang biztosítása, amely nélkül sem eredményes termelés, sem rentábilis gazdálkodás nem képzelhető el. Ez az összhang a kisüzemekben általában statikus, -— kivételes jelenség a földreformot követő évek dinamikus fejlődése. A kisüzemek egy részében pedig nagyon is labilis. Ám a termelésnek magasabb vagy alacsonyabb szintjén, a termelés tényezői közötti összhang az egész gazdálkodásban viszonylag gyorsan helyreállt. A kollektivizálás robbanásszerűen rázkódtatja meg a termelésnek ezt az összhangját. A nagyüzemi átalakulás történetét éppen ezért úgy is felfoghatjuk, mint annak a küzdelemnek a történetét, amely a megbontott összhangnak nagyüzemi szinten, dinamikus helyreállításáért folyik.