Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

A TERMELŐERŐK ALAKULÁSA A termelőkapacitás helyzetét két fő tényező határozta meg. Az első az egyesülések révén létrejött növekedés, a másik pedig a gazdaság gazdálkodása során megvalósított fejlesztés eredménye, de nem hanyagolható el a sok tényező hatása alatt álló munkaerőhelyzet változása sem. Az egyesülések a termelőerők mindegyikét érintették. Ezeken belül azonban a mezőgazdasági tevékenység alapvető termelőeszköze, a föld csak az egyesülések révén növekedhetett. Az álló- és forgóeszközök, ezen belül az állatállomány nagyságát is jelentősen befolyásolták az egyesülések, mégis nagyobb mértékű változást a termelés fejlesztése során eszközölt beruházások és beszerzések eredményeztek. A munkaerőkapacitás növekedését elsősorban az egyesülések adták. A mezőgazdasági termelés jelenlegi szakaszában a munkaerő szükséglet állandó csökkenése jellemző a meglevő kultúrák és állomány technikai, technológiai felszereltségének növekedése során. Ugyanakkor a termelés bővítése, a tevékenységi kör kiszélesítése ezzel egyidejűleg újabb munkaerőigénnyel lép fel. A munkaerőhelyzetre, a mezőgazdasági lakosság el-, vagy visszavándorlására, a fiatal korosztályokhoz tartozók belépésére mindez és ezen felül a gazdaság „fizetőképessége" is jelentős hatást gyakorol. Mindennek egyensúlyban tartása a vezetői munka egyik legnehezebb fázisát adja. 1. A földterület A termelőszövetkezet közös művelése alatt álló földterülete megalakuláskor 1371 kat. hold volt. A csatlakozó községek hasonló nagyságú határaival az egyes periódusokban a gazdaság területének nagysága a községek számával azonos arányban növekedett. A közös művelés alatt álló terület nagysága