Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton

A termelőszövetkezetek életének első szakaszában, 1956-ig, ami a terület nagyságát és a tagok számát illeti, annyiban történt változás, hogy a két belvárdgyulai termelőszövetkezet Győzelem néven egyesült 1953-ban. A lothárdi kezdeményezés pedig úgy látszott sikeres lesz, mert az alapító hat családhoz további 38 család csatlakozott, és így 1953-ban már 74 dolgozó tag 612 kat. holdat művelt meg. Ujabb belépésekkel a magyarsarlósi termelőszövetkezet is megnövekedett. Látszólag tehát a szövetkezeti mozgalom már az ötvenes évek elején erőteljes fejlődésnek indult, és komoly eredményeket ért el. A szövetkezeti gazdaságok a községek mezőgazdasági területének 10—25%-át tették ki. Ez még önmagában nem lett volna baj, hiszen a kis mag jó gazdálkodás, jó eredmények esetén vonzotta volna magához a kívül maradt egyéni gazdálkodókat. Sajnos azonban a jó eredmények elmaradtak. A legstabilabb gazdaságnak, a hásságyi Kossuth Termelőszövetkezet látszott. Ez volt az egyetlen, amely az ötvenes évek gazdaságpolitikai és politikai fordulatait egyaránt átvészelte, és a mezőgazdaság teljes kollektivizálásának időpontjában valóban az egész községet magába foglaló termelőszövetkezet magja lett. A hásságyi Kossuth Tsz 1951. évi megalakulásától kezdve viszonylag kiegyensúlyozott keretek között működött, területe 1952 és 1956 között nem változott (8. táblázat). Az alapító családtagok és tagok száma azonban a felére morzsolódott le 1955-ig. Az eszközállomány ugyan megkétszereződött, de még így is csak töredékét tette ki annak, amit a nagyüzemi gazdálkodás igényelt volna. A növekedés mértékére jellemző, hogy értékben 1951 és 1957 között összesen kisebb volt a gyarapodás, mint az egy 1958. évben. A termelőszövetkezeti tagok munkateljesítménye növekedő tendenciái: mutatott. Az egyéni teljesítmények növelésével ellensúlyozták a kiöregedett, illetve az elvándorolt tagok hiányát. A foglalkoztatás mértékét tekintve azt 1955—1958 között egyenletesnek mon ihatjuk. Érdekesen alakult a termelőszövetkezeti tagok személyi jövedelme. Az alapítás évében megközelítette az 1500 Ft/kat. hold értéket, azonban a nagy tagsűrűség miatt ez a családok és a tagok számára — az akkori helyzetet tekintve ugyan kielégítő volt — nem jelentett kiemelkedő eredményt. Az első évet nagy visszaesés követte és csak 1955-ben tudták első ízben túlhaladni egy dolgozó tagra számítva az első év eredményét. Ezt azonban nem a jövedelem tömegének növekedése, hanem a tagok számának csökkenése eredményezte. A területegységre jutó 1500 Ft/kat. hold személyi jövedelmet a termelőszövetkezet az alapítás évét követően egyetlen egyszer, 1957-ben tudta csak elérni. Ettől eltekintve 1955-től egészen 1961-ig 800—1200 Ft között alakult a területegységre jutó személyi jövedelem nagysága. A termelőszövetkezet megalakulásával lényegében csak a korábbi keretek változtak meg. A közös gazdaság továbbra is kisparaszti eszközökkel termelt. A terméseredmények alacsony színvonala csak minimális felhalmozást tett lehetővé, és így az eszközállomány növekedése is rendkí-