Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Csepely—Knorr András: Tíz év a közös úton
A mediterrán behatásokkal átszőtt, enyhén kontinentális klíma és a változatos talajviszonyok kedvező feltételeket teremtettek a mezőgazdasági termelés számára. Az elmúlt időkben, az elmaradt agrotechnika és az elaprózott birtokviszonyok ellenére is számos növényből nagy, vagy legalábbis viszonylag nagy termésátlagokat értek el ezen a területen. 2. A közgazdasági háttér A Baranya megyére rendkívül jellemző nagy településsűrűség, a közlekedési problémák, az ipari elszívás hiánya és — legalábbis a vizsgált területen — viszonylag kevésszámú nagybirtok együttesen rendkívül jelentős befolyást gyakoroltak a közgazdasági környezetre. A településsűrűség egyúttal meghatározza egy-egy önálló közigazgatási egységhez tartozó terület nagyságát is. A termelőszövetkezetet határoló hat község mezőgazdasági művelés alá vont területe 1935-ben 10 499 kat. h. volt. 7 Közülük Belvárdgyula volt a legnagyobb 3100 kat. h., Olasz a legkisebb 1190 kat. h. területtel. A községek általában nem voltak egymással szorosabb kapcsolatban. Vasúti hálózat a területen még ma sincs, a Pécset Moháccsal összekötő főközlekedési út az egyetlen szál, amely a vidéket a külvilággal összeköti. A községekhez erről vezetnek bekötőutak. Jellemző, hogy Lothárdot és Magyarsarlóst még ma is csak földút kapcsolja a műúthoz. A személyközlekedés megkönnyítése érdekében már a termelőszövetkezet létesített itt saját erőből salakos bekötőutat. A községek elszigeteltségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a lakosság nem kis része — egészen a legutóbbi évekig — még a mintegy 25 km-re fekvő megyeszékhelyen, Pécsett sem járt. Az elszigeteltség ad egyúttal magyarázatot arra is — a nemzetiségi kérdésen és a földterület minőségén túl —, hogy az egyes községek lakosságának anyagi, szellemi és kulturális színvonala egyaránt rendkívül nagymértékű eltérést mutat egymástól. Az elszigeteltséget elősegítette az ipari elszívás, de érdekes módon a nagybirtok hiánya is. A pécsi iparvidék korábban inkább a Pécstől északra fekvő községek lakosságára gyakorolt vonzást, és még a legutóbbi időkben sem volt jelentős mértékű a községekből az iparba elvándorlók, vagy az ott foglalkoztatottak száma. A kis községek közötti áramlást a nagybirtokokon kialakított kerületrendszer elősegítette volna, mivel az egy-egy községhez tartozó terület a szegény és a középparaszti gazdaságok nélkül aligha tett volna ki egy-egy üzemegységet. Nagygazdaság azonban csak Belvárdgyulán, a bólyi uradalomnak 1000 kat. h. nagyságú kerülete, a gyulapusztai major volt. Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Magyar Statisztikai Közlemények új sorozat 99. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1963.
