Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

végzett munkája révén az egy családra jutó személyes jövedelem még jobban növekedett. Egyre több olyan szövetkezeti család alakult ki, amelyekben a közösből származó összes jövedelem meghaladta a 30—40 ezer Ft-ot is. A szövetkezet törzsgárdáját alkotó tagság családjainak átlagos évi jövedelme a közösből meghaladta a 20 ezer Ft-ot. A szövetkezetben rendszeresen dolgozó tagok vagy családtagok a városban dolgozókkal legalább azonos keresethez jutottak. Az említett fejlődés megváltoztatta az átszervezés befejezése után belépett szövetkezeti tagoknak a közös gazdasághoz való viszonyát, s a tagság nagy része bízik a termelőszövetkezetben. Még itt-ott hallunk olyan beszédet, amely a szövetkezeten „őket" ért (a vezetőséget vagy az államot), elég sok még a közömbös, magát inkább bérmunkásként, mintsem tulajdonosként kezelő szövetkezeti tag, de egyre többször hallatszik a „mienk" kifejezés, és a kollektív munka és felelősség szavai (megnézzük, átvesszük, nem engedjük stb.) általánossá válnak. Egyszóval a szövetkezeti község szövetkezeti tudata, viselkedése is kialakulóban van, nem utolsósorban a gazdaság fejlődése során, a közös termelés és jövedelem növekedésével megalapozott „szövetkezeti lét" velejárójaként. A szövetkezet fejlődésével együtt változott a község élete, lakosainak életmódja is. A biztonságos megélhetés mellett a kulturálódás, a kulturális fejlődés ezernyi jele vehető észre a falu társadalmában. Néhány jellemző vonást kiemelünk: Hetente négyszer van a község filmszínházában műsor, s gyakorlatilag minden olyan filmet megnézhet a falu lakossága, amelyeket a városiak láthatnak. Télen a kevesebb munkák idején a kulturális műsorok, a szakmai vagy politikai tanfolyamok, parasztakadémiák között választhat a lakosság. Szinte'minden házban található rádió, s egyre több a faluban a televíziók száma is. A háztartás gépesítése is megkezdődött, a jól kereső szövetkezeti tagok lakásaiban már igen sok a mosógép és a porszívó, néhány lakásban hűtőszekrény is található. A több tucat motorkerékpár és néhány autó nemcsak a jómódot, hanem a korszerű közlekedésre való törekvést jelzi. Más a mai falusi gyerekek iskoláztatása. Az általános iskolának 500 tanulója van, s néhány kivétellel ma mindenki elvégzi a 8 általános osztályt (a háború előtt az iskolába járók 6 osztályt végeztek, s a gyerekek fele megállt a 4 eleminél). Az iskolai tanítás 14 tanulócsoporttal folyik Igaz ugyan, hogy kevés a tanterem, de délelőtti és délutáni beosztással 19 nevelő tanítja a gyerekeket. Egymás után épülnek az új házak, a fiatalok közül is többen telepszenek le a községben. Természetesen az elmondottak még nem jelentik azt, hogy a szövetkezeti mozgalom végéhez érkezett, s Tiszakarádon mindenki elégedett. Sok még a probléma mind az Űj Élet Termelőszövetkezet szűkebb családjában, mind a község egészében. A nagyobb anyagi érdekeltség sokakban kiélezte az individualista törekvéseket, fokozta az önzést, sok 17* 259