Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

— Az egyéb agrotechnikai feltételek is javultak (fajták pl.: rozs helyett Miranovszkaja búza; intenzív búzafajták, vegyszeres gyomirtás elkezdése; pillangósok magtermelésénél a betakarítás előtti vegyszeres lombtalanítás). Ezeknek a korszerű módszereknek az elterjedését és keresését erősen akadályozza a megfelelő szakértelem hiánya, de hátráltatják a vegyszerekkel kapcsolatos minőségi problémák és egyéb gazdasági ellentmondások (pl. a kukorica részes művelése is). A növénytermelés feltételei még ebben az időszakban sem teremthetők meg úgy, hogy a korszerű nagyüzemi termelés és a nagy hozamok minden tényezője optimálisan biztosítható legyen. A várt hozamnövekedéstől kisebb eredmény elősorban a hozamtényez'ók aránytalanságaiban gyökeredzik. Az agrotechnikai és technológiai tényezők aránytalanságai és hiányosságai közül érdemes néhányat kiemelni: — A gabonaféléknél a vetés minősége, a vetési idő elhúzódása és a vetőmagcsere (felújítás) hozza létre a tényezők szűk keresztmetszetét, de a műtrágyafelhasználás fokozása is eredményes lehet. — A vízgazdálkodás problémái úgyszólván minden termékre meghatározóak. Száraz években kedvezőek az eredmények, csapadékosabb esztendőkben pedig gyengébbek. Ez bizonyítja, hogy a vízgazdálkodás egészén belül az öntözés önmagában nem megoldás, és csak az egész vízgazdálkodás (öntözés, lecsapolás, szervestrágyázás, talajjavítás) komplex megjavítása vezethet eredményhez és a korábbinál jóval nagyobb tápanyag-visszapótlás a nagyobb hatékonysághoz. — A pillangós szénák és egyéb tömegtakarmányok termésátlagait befolyásolja, hogy ezekben a növénytermelési ágazatokban az egész technológiára kisebb gondot fordítanak (kevés műtrágya, kevésbé fejlett termesztési technológia és technika). — Az öntözött területen a hozamnövekedés lényeges korlátozó tényezője a fokozott tápanyagutánpótlás hiánya (1969-ben az öntözött terület 42%-ára jutott műtrágya, s itt is csupán 33 kg vegyes hatóanyag holdanként). Emellett a növénytermelés struktúrája sem igazodik megfelelően az öntözőtelepek leggazdaságosabb kihasználásának követelményeihez. Az öntözés rossz hatékonyságának okaival kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy azok közül a leglényegesebb az öntözés bevezetésére vonatkozó döntések hibáiban keresendő. Az öntözőtelepek területének egy része például olyan magas talajvizű területen fekszik, ahol igen ritkán kerülhet sor öntözésre. Külön ki kell emelnünk a gazdaság összes területének kereken 60%-át elfoglaló takarmányok termesztésének, s ezzel kapcsolatban a takarmánygazdálkodásnak a helyzetét és problémáit. Az állattenyésztés vesztesége miatt ugyanis ez a gazdaság fejlődésének egyik kritikus kérdése. A veszteséget meghatározó nagy állattartási költségekben ugyanis jelentős szerepet játszik egyes takarmányok alacsony hozama, illetve a takarmányterület gyenge állateltartó képessége. A takarmányszántó-egység 100 kat. holdra jutó állatállomány ugyan lényegesen nőtt az előző időszakhoz képest, de így is gyenge a területkihasználás, az alacsony átlagter-