Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)
Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története
időszakban minél zökkenőmentesebb legyen a vezetés és szervezés. A tagság bekapcsolása érdekében a közgyűlés megválasztja az évközi küldöttgyűlés résztvevőit, tehát a tagság képviselőit. Ily módon néhány lényeges, de nem átfogó vagy a szövetkezet egészét érintő kérdésben a küldöttgyűlés dönthet. A küldöttgyűlésen minden brigádból 8—20 tag vesz részt (a brigád nagyságától függően). Fontosabbá válik a vezetőkből és tagokból választott igazgatósági tagok vezető szerepe. Az igazgatóság 19 főből áll és gyakran ülésezik, hiszen igen sok az eldöntendő feladat. A 9 főből álló ellenőrző bizottság jobban működik, mint az előző időszakban, de munkája nem terjed ki a gazdálkodás lényegesebb kérdéseire, s szerepét gyakorlatilag ebben az időszakban sem tölti be teljes egészében. A háromtagú fegyelmi bizottságnak nehéz a munkája, hiszen úgyszólván minden küldöttgyűlésre, igazgatósági vagy vezetőségi ülésre jut fegyelmi ügy. A kollektív vezetőtestület — részeit és egészét tekintve — még nem éri el azt a szintet, ami szerepének betöltéséhez szükséges lenne. Ezért aránytalanul sok teher nehezedik a szűkebb vezetési kör (elnök, elnökhelyettes, főkönyvelő, brigádvezetők) vállára. Az igazgatósági üléseken elhangzott javaslatok és problémafelvetések zöme e körhöz tartozó vezetőkből származik. A vezetők, illetve vezetőségi tagok munkakörének elhatárolása körüli problémák arra utalnak, hogy a vezetőségbe választott tagok még nem látják tisztán jogaikat és kötelességeiket. Az ezzel kapcsolatos viták és problémák egyik forrása, hogy a vezetők munkakörének elhatárolását nem rögzítik véglegesen és írásban, hanem csak az igazgatósági tagok közötti szóban történő megállapodás szerint alakítják. így előfordul a munkaköri túllépés és a munkakör elhanyagolása egyaránt, ami kedvezőtlenül hat a tagság munkafegyelmére, és felesleges viták forrása. Az üzemi szervezetet a korábbihoz képest a megnövekedett terület ellenére sem változtatták. Az egész gazdaság egyetlen egységet alkotott, s a lineáris vezetési rendszer elvén épült fel (elnök, elnökhelyettes, főkönyvelő, főagronómus, főállattenyésztő brigádok). A vezetésben a legfelső funkciót viselők már erősen érezték, hogy ez az üzemi szervezet számukra sok problémát okoz, de csak a következő szakaszban, az egyesítés után változtattak rajta, az üzemegységek, majd kerületek megszervezésével. Az említett üzemi szervezeten belül a munkaszervezet alapvető egységei a brigádok maradtak, élükön függetlenített brigádvezetőkkel. A növénytermelés munkaszervezete egyetlen nagy brigádon alapult. A kicsiny kertészeti brigád, az állattenyésztési, az építési és a gépesítési brigád volt külön munkaszervezeti egység. A nagy növénytermesztési brigádot először 9 munkacsoportra osztották, de ez a feladatoktól függően változott mind a csoportok, mind a csoportokhoz tartozó munkaerő számát illetően. A brigádokat általában 1 évi időtartamra hozták létre és jelölték ki az oda tartozó tagokat. A brigádok tagjait az időszerű feladatoknak megfelelően csoportosították át év közben is. A munkacsúcsok idején általában 200—300 családtag bevonására volt lehetőség. Az üzemi szervezet egységére törekedve a terveket nem bontották le