Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

Ezzel szemben a választott vezetőség többi része szinte kivétel nélkül nem ismeri a rábízott feladatokat, nincs tisztában azzal, hogyan élhet vezetőségi jogával, s szinte gépiesen követi a szűkebb vezetés határozatait. Ez természetesen a szűkebb vezetés hibája is. hiszen nem foglalkozik eléggé a választott vezetők felvilágosításával, még kevesebbet törődik a tagság és a vezetés közötti tulajdonosi kapcsolat ápolásával, a tagok szövetkezet iránti felelősségérzetének felkeltésével. Meg kell jegyeznünk, hogy ennek a korszaknak ez majdnem általános és érthető hibája, hiszen maga az elnök és a szakvezetés is tanul. Tanul vezetni és gazdálkodni egyszerre, közben birkózik a kissé bürokratikusán alakuló kapcsolatok egyenesben tartásával is. A szövetkezetben még egyetlen főiskolát, vagy egyetemet végzett szakember nincs, s az élet iskolájában a saját kudarcukon és eredményeiken lassan tanuló szövetkezeti vezetők inkább büszkék lehetnek az Űj Élet Termelőszövetkezetben az 1960-ig elért eredményekre, mintsem a felmerült hibákért egyenesen e néhány embert kárhoztassuk. E korszakban a vezetőknek még nincs pontos programja, időbeosztása, nincsenek megbízható közép- és felső szintű szakemberek, akik a döntéseket előkészítik és alátámasztják. A munkafegyelem lazaságai természetesen együtt járnak a technológiai fegyelem problémáival. Az utóbbihoz természetesen hozzájárul az is, hogy még kevés a nagyüzemi technológiához szükséges szaktudás és tapasztalat. Emellett azonban gyakoriak a fegyelmezetlenségből származó technológiai mulasztások és az innen eredő veszteségek. Utal erre az 1960. szeptember 27-i igazgatósági ülés jegyzőkönyve, amely a technológiai fegyelem mindkét eredőjére felhívja a figyelmet. Az ülés a „lelkiismeretlen" munka eredményeként könyveli el, hogy az állattenyésztésben sok a probléma. Többek között sok az elhullás, az állatok napi súlygyarapodása igen kicsi, a sertéstenyésztésben a 8—9 hónapos süldők fejletlenek, s vannak közöttük 30 kg súlyúak is. A kényszervágott állatokon ütéstől származó súlyos sérülések, nyomás látható stb. Az állattenyésztési technológia feltételeinek hiányára utal, hogy a takarmány nem mindig áll idejében rendelkezésre, s az egyik értekezleten az is kiderül, hogy a juhok sántaságának elterjedése nemcsak a gondozó hibájából, hanem a gyógyszerek hiányából is ered. A munkafegyelem problémáira utal az egyik vezetőségi értekezlet, amikor a legkönnyebben szervezhető „építőbrigádnál tapasztalható széthúzásra" utal. Az időszak vége felé egyre gyakrabban vetődik fel a szakképzettség iránti igény az Űj Élet Termelőszövetkezetben. Több vezetőségi értekezleten is felvetik, hogy a nagyüzemi gazdálkodás egyre több szakembert igényel, s ezért elő kell segíteni, illetve támogatni kell a szakmunkásképzést. A közös tulajdon megbecsülésével kapcsolatos problémák az egész időszakban sok gondot okoznak a vezetésnek. E problémák két csoportba sorolhatók. Egyrészt a tagság nem vigyáz eléggé a közös eszközökre és felszerelésekre, s bizony ez igen sok felesleges kiadás forrása. A közös vagyon megbecsülésének hiányában közrejátszik, hogy az érdekeltségi rendszer nem olyan, amilyen gazdasági oldalról kényszerítené a tagokat annak 14 203