Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

ií. AZ ŰJ ÉLET TERMELŐSZÖVETKEZET MEGALAKULÁSA ÉS FEJLŐDÉSE (1957—1960) 1. A megalakulás problémái, az első év eredményei Komoly társadalmi harcok közepette 1957 tavaszán tartotta meg alakuló közgyűlését az Űj Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. A gazdaság nem jogutódja az 1956-ban feloszlatott Táncsics Termelőszövetkezeti Csoportnak. Az alapító, 48 főt számláló tagság zöme a volt csoport tagjaiból verbuválódott. A megválasztott elnök a csoportnak is volt elnöke, aki néhány társával kezdettől a szövetkezeti mozgalom harcosa. Az alakulás társadalmi és gazdasági problémáktól terhes, és a gazdák jelentős részének ellenállásába ütközik. A szervezés kiindulópontja és mozgatóereje a járási és községi pártszervezet agitációja. A pártszervek és a tanács vezetői helyesen ismerték fel, hogy az előző évben feloszlatott csoport tagjainak zöme már nem képes visszatérni az egyéni gazdálkodáshoz. A tagosított földeket sem lenne célszerű szétparcellázni. Már van egy vezetőréteg, amely a hibákon okulva, a saját és a közösség kárán felismerte a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének reális lehetőségeit. A széthullott csoport tagságát erősen nyomja a szövetkezet felé az elvitt vagyon visszafizetési kötelezettsége (ui. ilyen adóssággal nehezen kezdhet más tevékenységbe). Ezek voltak a szövetkezet megalakulására ösztönző fő tényezők. A másik oldalról azonban igen erős az ellenhatás. A feloszlatott szövetkezet eredménytelensége a viszonylag szilárd gazdasággal rendelkező parasztokat távol tartja a szövetkezés gondolatától. A gazdák egy része érzi, hogy a betagosított földek szétparcellázása esetén az új gazdaságpolitika nyújtotta lehetőségeket ugyanúgy ki tudná használni, mint az 1947—1950 közötti konjunktúra időszakában. A szegény és középparaszt érdekeivel nem törődő reakciónak is eléggé erős a befolyása. Ily módon a gazdálkodáshoz legjobban értő parasztság meggyőzésére való törekvések nem vezetnek eredményre, s az új termelőszövetkezet személyi feltételeit a szegényebb lakossággal lehet kielégíteni. A megalakult termelőszövetkezet vezetőségét szintén ez a réteg alkotja. Utóbbi szintén visszahat a kívülállókra, s nem vállalkoznak a belépésre. Ez az ellentmondás az egyik fő oka, hogy később a szocialista átszervezés befejező szakaszában a jobbmódú gazdák az Új Élet Termelőszövetkezetbe