Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Szénay László: A Tiszakarádi „Új Élet" Termelőszövetkezet története

A gazdák nem bírták a kötelező beadás növekvő terheit, gazdasági felszerelésüket nem tudták bővíteni. Nemcsak az állatállomány további bővítésére nem volt lehetőség, hanem a pótlásáról sem tudtak gondoskodni. Az adottságokkal nem törődő adminisztratív irányítás a szántóterület termelési szerkezetét károsan módosította, csökkent a tömegtakarmányok területe és termésátlaga, s ebből adódóan a megmaradt állatállomány a téli időszakban leromlott. Az 1952-ben végrehajtott tagosítás és a kulákpolitika fokozta a termelési bizonytalanságot, s a parasztság termelési lendületét teljesen visszavetette. Egyre többen mondtak le földjükről az állam javára. A visszaadott földeket nem művelték megfelelően, mert a termelőszövetkezeti csoportnak ehhez nem voltak meg a szükséges anyagi és személyi feltételei. Az így keletkezett községi földek alkották később az Űj Élet Termelőszövetkezet első földalapját. A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetének a Táncsics Termelőszövetkezti Csoport 1949. évi megalakulása tekinthető. A termelőszövetkezeti csoport létrehozása azonban a párt helyes kezdeményezésének igen rossz végrehajtásán alapult, A csoport megalakulásának ugyanis szinte minden feltétele hiányzott. Az alakulás évében a régi és új gazdák gazdálkodásának színvonala igen erőteljesen fejlődött, s a hozzáértő szegényparasztság 1950-ig elérte a középparaszti szintet. Differenciálódás egyáltalán nem tapasztalható, hiszen a piaci konjunktúra korlátlan lehetőségei nem adnak helyet a versenynek. A faluban csupán néhány tíz család található, akik nem igényeltek földet, vagy a kapott földön tapasztalatok hiányában nem képesek gazdálkodni, s végül vagy elhagyják földjeiket, vagy — az okosabbak — bérbe adják. A község mintegy 70 tagú pártszervezete hosszas megfontolás után határozta el és támogatta a szövetkezeti mozgalom megindulását. Nem véletlen, hogy éppen a község pártszervezetének legaktívabb tagjai álltak a mozgalom élére, s tevékenyen vettek részt a szövetkezeti csoport szervezésében. A szövetkezés gondolata ugyanis már az 1930-as években is terjedt a faluban. Az ezüstkalászos és egyéb gazdaképző tanfolyamokon ugyanis gyakran felvetették a szövetkezés szükségességét, bár itt elsősorban az értékesítő és beszerző szövetkezetek célszerűségére gondoltak. Mégis hibás volt, s a későbbi években is hátrányosan befolyásolta a szövetkezeti mozgalmat a csoport megalakulásának sürgetése. A néhány valóban lelkes szövetkezetszervező ugyanis ekkor nem támaszkodhatott a szakértelemmel és az alapvető felszereléssel rendelkező parasztgazdaságokra, így zömmel a mezőgazdasághoz nem értő becsületes emberek, de köztük lumpen elemek is alkották a csoport tagságát. A Táncsics Termelőszövetkezeti Csoport 1949 októberében alakult 300 kat. holdon 15 fővel. A földalapot a tanácsi föld és a néhány tag bevitt földje jelentette. A tagság 1956ig 48 főre növekedett. A gazdasági felszerelés és a szakértelem hiánya, továbbá az állandó veszekedések és elnökváltozások közepette a csoport nem volt képes bizto-