Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

pest sokkal kevesebb a dolgozó tag, mint a másik két üzemegységben. Ezért már most úgy tervezik, hogy a makói üzemegység egy vegyes brigádja meghatározott alkalmakkor segít a hatrongyosiaknak a munkák elvégzésében. Az új üzemi szervezetről — amely jóformán még „be sem indult," hiszen csak az egyik elnökhelyettesi helyet sikerült eddig (1972 tavasza) betölteni — még keveset mondhatunk. Mint minden szervezeti elképzelésről, erről is csak azt, hogy annyit ér majd, amennyire a különböző helyekre kerülő emberek élettel és színvonalas munkával tudják megtölteni, ahogy az új elnök találóan megfogalmazta: „a szervezet emberét válogatja". A 11. ábrán levő sémát szemlélve annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy semmi esetre sem beszélhetünk akárcsak néhány esztendőre vonatkozóan is végleges szervezetről. Az üzemegységek létrehozására feltétlenül szükség volt, sőt már régen meg kellett volna csinálni. Ebben a területi jellegű szervezetben azonban sajátságos, ágazati szervezetre utaló elemek keverednek, ami bonyolítja a helyzetet. A központi géppark ugyan megmarad, de a gépek egy részét (keveset) kihelyezik, közvetlenül az üzemegységvezetőkhöz. Hatásköri keresztezést jelenthet a kertészetben, de különösképpen az állattenyésztésben jelentkező kettősség. Ez utóbbinál ugyanis az az elképzelés, hogy az állattenyésztő telepeken folyó munka, az állatok takarmányellátása, s az ott dolgozó tagok közvetlenül ahhoz az üzemegység-vezetőhöz kapcsolódnak, amelyhez területileg is tartoznak; de szakmailag és személyileg a főállattenyésztő irányítja a termelést. Hasonlóan bizonytalan az elnökhelyettesek szerepe. A lefektetett Ügyrend és Munkarend egyrészt körülhatárolja ugyan a munkakörüket, másrészt azonban mindkettőjüket a főmezőgazdász, a főállattenyésztő és a főkönyvelő közvetlen irányítójául teszi meg, akiket egyébként közvetlenül az elnök is irányít. Ez — mint az ábra szemléletesen mutatja — nagyon bonyolulttá teszi a helyzetet, és részben az elnök és az elnökhelyettes személyén múlik a rugalmas megoldás, részben pedig azon, hogy a gyakorlatban miként tisztul le és polarizálódik egyszerűbbé ez az elképzelés. Itt kell megemlítenünk még, hogy az elnök—főmezőgazdász ellentét 1971 tavaszán újra előkerült, de most már más, korántsem olyan kilátástalan formában, mint a tragikusan elhunyt elnök idejében. Az új elnök ugyanis szakmailag is egyenrangúbb „partnere" a főmezőgazdásznak és a termelőszövetkezet, valamint a város pártszervezetére támaszkodva, a főagronómus által elkövetett konkrét mulasztásokra és hanyagságokra hivatkozva vetette fel a tsz-ből való eltávolításának szükségességét. Jelenleg e kérdés kimenetele bizonytalan, legújabb információink szerint a főagronómus jó munkával igyekszik bebizonyítani alkalmasságát. (Azóta elhagyta a tsz-t.) d) Szorongató, de végül is biztatóan megoldódó helyzet alakult ki a szövetkezetben a tagok részesedésével kapcsolatban. 1971 februárjában a felsőbb szervek nyomására tartották meg a zárszámadó közgyűlést, úgy, hogy még senki sem tudta biztosan, milyen mértékű állami támogatásra számít12 177