Lázár Vilmos szerk.: Termelőszövetkezettörténeti tanulmányok 1. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 6. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1972)

Halász Péter—Tóthné Loós Gyöngyi: A Makói „Űttörő" Termelőszövetkezet története

vállalás nem vállalás művelésben dughagyma fokhagyma cukorrépa vöröshagyma 132,5 q/kat, h. 97,0 q/kat. h. 35,0 q/kat. h. 270,0 q/kat. h 100 q/kat. h. 30 q/kat. h. 30 q/kat. h. 206 q/kat h. Voltak azonban a családi művelésnek hátrányai is. Kezdetben ellentétek jöttek létre a „vállalós"' és a „nem vállalós" tagok között, de ezek a művelési rendszer általánossá válásával megoldódtak. Nehezebb problémát jelentett az, hogy ebben a munkaszervezetben a tagok nyilvánvalóan előrébbvalónak tartották a vállalt terület művelését és az egyéb munkákra nehezebben lehetett őket mozgósítani. Voltak akik olyan ambícióval művelték a vállalt területet, hogy a termelőszövetkezettől felvett előlegen napszámosokat fogadtak, csakhogy idejében elvégezzék a szükséges munkákat. Ez a lelkesedés azonban néha olyan formában jelentkezett, amit a főagronómus így jellemzett: „Van olyan felfogás a tagok közt, hogy a vállalt terület a tagé, a többi más munka a főagronómusé." Mindezek ellenére azonban a szövetkezet vezetése és tagsága egyaránt előnyösnek tekintette a családi művelési rendszert. „Ebben az évben — mondta Bíró Sándor elnök az 1969-es esztendőről — a növénytermelési dolgozók 97%-a vállalós volt. így is nagyon nehéz volt a vállalt területek gyomtalanítása, de még rágondolni is rossz, hogy mi lett volna akkor, ha a régi brigádrendszerben maradtunk volna. A vállalós rendszert a tag és a termelőszövetkezet számára egyaránt jónak értékeljük. Nem ilyen előnyös a helyzet a vállalós tagoknak a közös munkában való részvételét illetően." Az eddigiek során nagy vonalakban már fölvázoltuk a szövetkezet gazdasági tevékenységének a 60-as évek második felében jelentkező problémáit, az eredményeket hátrányosan befolyásoló tényezőket. Mindez természetesen észrevehetően jelentkezett a szövetkezet vagyoni és pénzügyi helyzeténél és a tagok részesedésénél is, A közös vagyon a megelőző időszaknál lényegesen szerényebb mértékben, 5 esztendő alatt mintegy 9.5%-kal növekedett, és mintegy 10%-kal csökkent a terheletlen tiszta vagyon aránya. A bruttó jövedelem nagysága — némi ingadozástól eltekintve — gyakorlatilag nem változott, és ez tulajdonképpen rendkívül kedvezőtlen jelenség, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy ez idő alatt több mint 300 fővel csökkent a dolgozó tagok száma. Különösen akkor elgondolkodtató a helyzet, ha meggondoljuk, hogy tulajdonképpen 1963-ban is ugyanennyi bruttó jövedelmet állított elő a 5. A termelőszövetkezet vagyoni helyzete és a tagok jövedelme