Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Orbán Sándor: A parasztság társadalmi tagozódásának problémái a földreform után
közötti viszony színezte, vagy éppen keresztezte a tiszta falusi rétegviszonyokat, most a szövetkezetiek és nem szövetkezetiek bizonyos különállása, sőt ellentéte volt azokra deformáló hatással. Volt olyan szövetkezeti teoretikus, aki —- kis túlzással — ezt az ellentétet a paraszti osztályharc új formájának nevezte. Mindez nemcsak azért fordulhatott elő, mert a szövetkezetek magukba foglalták, sőt ittott konzerválták is a szegényparasztságot, hanem a torzult, a gazdagparasztság •arányát és jelentőségét túlméretező és e réteget idő előtt likvidáló, a birtokos parasztság többi rétegeit pedig korlátozó politika miatt is. 1948 után, de főleg az 50-es esztendők elején nemcsak a tulajdonképpen addig A édelemben testet öltő dolgozó paraszt támogató politika szűnt meg, de súlyosan meg is növekedtek e rétegek terhei. Abból kiindulva, hogy a „parasztok nem tudják hová tenni pénzüket", már 1948 novemberében adó emelést határozott el a Központi Vezetőség. 1949 elején pedig külön is kimondották, hogy éppen a ..középparasztok egyes rétegeinek adóztatásával nagyobb lépéseket kell előre tenni". Rákosi, a párt akkori főtitkára pedig, esztendőre rá, nem kertelve, így fogalmazta meg ezt az elvet: „kényszeríteni kell a parasztot, hogy többet áldozzon a szocializmus építéséért". Nos nem is szólva az agrárolló fokozott szétnyílásáról, 1952-re mind a természetbeni adó, mind a kötelező terménybeadás több mint háromszorosára nőtt az 1949., illetve az 1950. évinek. Ily eszközök természetesen nem tehették rokonszenvessé a parasztság birtokos rétegei előtt: ez idő tájt a termelőszövetkezetet. Jelen tárgyunk szempontjából arra is érdemes felügyelni, hogy a gazdagparasztság idő előtti likvidálásával összekötött dolgozó paraszt korlátozás, éppen úgy, mint korábban a védelem, a nivellálódás tendenciáját erősítette és közrejátszott abban, hogy az egyénileg dolgozó parasztság — mely szegény és gazdag pólusaiban egyaránt megcsappant.— most is valóban az egység felé közeledett. A holdak számával mérhető rétegstátuszt ugyanakkor egy, a gondolati szférában kialakuló egyérdekűség is kiegészítette-.. Am sajnálatos módon, a torzult politika folytán súlyos negatív vonásokkal volt terhelt az így kialakuló egység és egyérdekűség. Emlékezzünk csak agrártörtén etünk tragikus fricskájára: arra. hogy a néhány esztendeje még oly kevés földből micsoda furcsa bőség; a munkanélküliség helyett pedig a munkáskéz hiánya következett be a mezőgazdaságban. íme tehát a földreformmal kibontakozó igen korlátolt nivellálódást a parasztság rétegződésének alakulásában valójában akkor sem válthatta föl a teljes egységesül és tendenciáin, amikor a szocialista átalakulás került napimd*"". E helyett, bár a korábbi értelemben fölfogott szélső pólusok elvesztették jelentőségüket, mégis bizonyos kettős egységesülés, — ha úgy tetszik — a szövetkezetiek és az egyéni parasztok külön-külön egységesülése, átmenetileg határozott divergens iránnyal jellemezte a parasztság tagozódásának alakulását. Ilyenképpen ha le is került napirendről a hajdani paraszti polarizáltság súlyos problémáinak megoldása, ahhoz, hogy azt egy helyes egységtendencia váltsa föl, az MSZMP helves agrárpolitikájának, s nem utolsó sorban a mezőgazdaság teljes szocialista átalakításának kellett bekövetkeznie. A mondottak azonban arra is utalnak, hogy az örökségek e területen sokkal nagyobb teherként nehezednek ránk. mintsemhogy azok egyszerre feloldhatók lennének.
