Lázár Vilmos szerk.: A földreform történelmi jelentősége (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 5. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Budapest, 1972)
Dr. Pölöskei Ferenc: A földosztásért vívott harc történeti útja a Viharsarokban
mozgalmak hagyományait, hanem tudatosan keresi is a maga helyét az orosházi paraszti életforma és osztályharc folytonosságában. Az ..Egy parasztcsalád története" című munkájának utolsó lapjain ezeket írja: ,,íme: ez a családom története, egy parasztcsaládé a sok százezer közül, amelyek mind így nőttek, s terebélyesedtek el a sok vérrel és szenvedéssel itatott magyar talajon. Magasabbra kellett jutnom, ki kellett közülük emelkednem, hogy így tágabb szemhatárt hagyó pillantással egybe tudjam fogni az évszázados folytatódást, amely ősöktől az engem dajkált szűkebb közösségig ér." Az említett értelemben kiszélesült „Viharsarok" élményanyaga indította útnak Erdei Ferencet, Szabó Pált, Féja Gézát is. A népi írói mozgalom az 1930-as évek II. felében a Márciusi Frontban ért legmagasabb csúcsaira. A politikai cselekvés igényével hirdette meg a Márciusi Front 12 pontban Magyarország demokratikus átalakításának s az antifasiszta ellenállásnak a programját. Földosztást hirdetett, és demokráciát sürgetett. ,,A munkásság és parasztság közös érdekeit vallotta, s a német terjeszkedéssel szemben a dunai népek szövetségének a gondolatát állította. Visszhangja volt még a szomszédos államokban is." Nincs most itt lehetőség a népi írói mozgalom eszmei arculatának elemzésére, bírálatára, csupán arra a társadalmi kötődésre utalhattam, amelyek a tiszamenti, tiszántúli paraszti osztályharc folytonosságát bizonyítják a népi írók egy részének műveiben. A paraszti osztályharc másik jelentős vonulata 1919 után a munkásmozgalomhoz, mindenekelőtt a kommunista párthoz kötődik. A földmunkások, kubikosok közül számosan a kommunista párt tagjaiként, vagy híveiként szálltak szembe az ellenforradalmi rendszerrel, s a rendkívüli nehézségek ellenére újra és újra vállalták a szenvedést, a harcot. 1919 után a földmunkás szövetség vidéki szervezetei ugyancsak a nagy hagyományok színhelyén, legelőször Békéscsabán, Orosházán, Hódmezővásárhelyen, Gsorváson alakultak újjá. A szervezésben jelentős részt vállaltak már a kommunista földmunkások. Endrődön 1921-ben megalakult az illegális helyi kommunista csoport is A szövetség gerincét mindvégig a tiszavidóki földmunkásság adta. Itt alakult ki az a balszárny is Hunya István, Polányi Máté, Tisza Antal vezetésével, amely a Szociáldemokrata Párt vezetőivel szemben harcos politikai magatartást követelt. A 30-as évektől kezdve pedig itt alakultak meg a nagyobb területeket átfogó kommunista bizottságok, így a Tiszamenti Területi Bizottság: Szeged, Csongrád, Makó. Kiskunfélegyháza, Hódmezővásárhely környékén pedig kerületi szervezet létesült. Az ellenforradalmi korszakban mindenekelőtt gyakran a kommunisták irányítása alatt álló földmunkás szervezetek és a népi írók mozgalma alkotta a paraszti osztályharc korábbi hagyományait őrző, folytonosságot biztosító olyan sajátos vonulatait, amelyek ugyanakkor már a felszabaduláshoz érnek. A kiszélesült ,,Viharsarok"-ban értek ezek a legmagasabbra, itt a legkevesebb és a legkisebb a törés is. A földmunkás szervezetek és a népi írók vezetésével létrehozott Nemzeti Parasztpárt tagsága ezen a tájon hajtotta végre először a parasztság régi álmát: a földosztást. Olyanok is akadtak, akik ott voltak a hagyományok megalapozásában és részt vettek a földosztás gyakorlati megvalósításában is. Á századforduló földmunkás és szegényparaszti mozgalmainak folytonosságát
