Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
első 50 éve alatt megduplázódott, a következő 12 év alatt pedig ez a bázisszám ismételten megkétszereződött. A boronákkal való ellátottság valóban ugrásszerűen javult: számuk 6 évtized alatt 3,5-szeresre, azaz 350%-kal emelkedett, miközben gyökeresen megváltozott a boronák minősége is. Az egységesen fakeretes vasfogú boronákat a század végén már többféle típusú és más-más rendeltetésű vasboronák váltották fel, de megjelent a hagyományos boronaalakzatoktól merőben elütő tárcsás, ahogy a kortársak eleinte nevezték: „tányéros" 55 borona is. A hengerkészlet fejlődése valamivel mérsékeltebb iramú volt: a szóban forgó idő alatt éppen megkétszereződött. A minőségi javulást e tekintetben a fogashenger feltűnése jelentette, amely bizonyos szerkezeti elemei révén talán a gyűrűs henger ősének is tekinthető. Számuk — miután elérte a szükségletek kielégítésének legmagasabb fokát — az egyébként leginkább mozgékony századforduló két évtizedében állandósult. Jogos kifogást lehetne támasztani azzal szemben, hogy a kultivátorok fogalma alá foglaltuk az alapjában véve más jellegű — egyébként nem nagyszámú — töltögető- és szedő- (burgonyaszedő) ekéket. Mivel azonban a növénytermesztésben betöltött funkciójukon kívül egyúttal talaj művelési, lazító és gyomirtó műveleteket is végeztek, ezért állítottuk egy sorba azokat a különböző típusú ekekapákkal. A mennyiségi gyarapodás hat évtizede alatt a kultivátoroknál volt a legnagyobb, számuk éppen megnégyszereződött. De ha tekintetbe vesszük, hogy eközben a kapásnövények termesztési területe megkétszereződött, a fejlődés üteme már sokkal mérsékeltebbnek tűnik. Fel kell figyelnünk arra is, hogy amíg a talaj művelési eszközök egyéb csoportjában a gyarapodás vonala töretlenül ívelt fölfelé, a kultivátoroknál ez a vonal hullámosan szaggatott. Ügy látjuk azonban, hogy nem a vetésterület ingadozása vonta maga után az eszközkészlet hullámzását, hanem egyfelől a műveltetés módja (a részes és napszámos munka aránya) lehetett egyenetlen, másfelől hozzájárulhatott az is, hogy az új eszközök közül a gyakorlatban több nem vált be. 50 Az eszközkészlet nagyarányú fejlődését elengendő idősorok hiányában sajnos a másik két üzemegység esetében nem tudjuk követni, emiatt a házi 52. Forrásunkból sajnos nem deríthető ki, hogy a Howard-féle típusból mennyi volt az ún. láncos szerkezetű rétjavító s hány darab a sokkal fejlettebb típust képviselő állítható mélységű, főként tavaszi szántás helyett a vetés előkészítésénél használatos ún. grubber borona. Sporzon Pál: A bcronálás és a boronák. Mezőgazdasági Szemle. 1895. 25—27. p. 53. A porhanyító ekék a Hensch Árpád által használatos nomenklatúra szerint tulajdonképpen a „porhanyító eszközök" külön kategóriájába lennének sorolhatók, ahová ő a különböző fajta kultivátorokat, extirpátorokat s scarifikátorokat sorolta. Hensch Árpád: Az okszerű talajművelés ... i. m. 177—180. p. 54. Mindezt annak ellenére is feltételezzük, hogy Galgóczy Károly az 1850-es évek elején már vasborona használatáról tesz említést Csákváron. Galgóczy Károly: i. m. 232—233. p. 55. Sporzon Pál: i. m. 31. p. 56. Mind a vetésterületről, mind pedig a műveltetés módjáról a növénytermesztés kapcsán szó lesz még.
