Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Tógazdaságok
A kudarcba fulladt lecsapolási kísérlet A haleladásból négyévenként eredő 6—800 Ft-os bevétel mellett (ámbár a nádból ennek a többszörösét vették ki) 550 , nem is szólva az állandóan alkalmazott 5—6 tócsősz fizetéséről, aligha lehetett a tógazdaság „nyereséges". A tőkés korszak szabad versenyének sodrában ilyen fényűzést még egy valóban gazdag uradalom is nehezen engedhetett meg magának. Azonkívül a tavak mindmegannyi feszültségi gócai lettek „urak és parasztok" osztályharcának: a súrlódások szinte állandóan napirenden voltak az uradalom és a falusiak között. Az uraság már az abszolutizmus korában perbe bonyolódott a kisigmándiakkal a Nagytó halászata miatt, itatási, úsztatási, jégvágási és — nemes közbirtokosságról lévén szó — a tóban való szabad halászati jogaikat vitatva egyiktől a másik. A per időközben ugyan a fordulatos események közepette megakadt, de 1873-ban azután annál elemibb erővel lángolt fel újra. 5dl A nagyigmándi parasztok egy zuggo miatt szálltak perbe az uradalommal. A bíróság korábbi ítélete ellenére nem látta el ugyanis az uraság ottani Öreg-tavat a fölös vizet belőle elvezető zúggóval, s az áradások idején megduzzadt tó vize elöntéssel fenyegette kertjeiket. Az uradalom azzal próbálta meg tompítgatni a paraszti érvek élét, s kísérelte meg a vádat visszafordítani, hogy az 52 lakos szóban forgó kertrésze tulajdonképpen nem is az övék, hanem azokat az urasági tóból lassacskán el-elcsipegetve terjesztették ki kertjeik határát az urasági tó rovására. Az 1871-ben elkezdődött per ugyancsak folyt 1873-ban is. 552 Ennyi ok bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy 1873-ban a tataitól már különvált csákvári uradalom döntő lépésre szánja el magát. Elhatározták, hogy valamennyi uradalmi tavat lecsapolják, kiszárítják és mezőgazdasági művelésbe vonják a területüket. A végrehajtás elé sem a törvény, sem az állam nem gördített volna akadályt, szabad birtoka felett tulajdonképpen mindenki szabadon rendelkezett. A már említett jogaik alapján azonban a falvak lakossága rögvest felemelte a szavát, s útját szegte az uradalmi elképzeléseknek. Az úrbéri és más polgári bíróságok csak a minap mondták ki jogerős ítéleteikben itatási, úsztatási stb. jogaikat, hogyan is adhatták hát volna fel azokat, amikor ők titokban vagy bevallottan még ennél is lényegesen többre számítottak. Tudván tudta ezt az uradalom igazgatósága is, éppen ezért az akció megindítása előtt részletes jelentéstételre szólította fel Fittlier Dezső uradalmi ügy viselőt: adjon kimerítő tájékoztatást a tavak használati jogának mibenlétéről és a jogokkal párosuló gyakorlat elhárításának eshetőségeiről. Fittler három esetben látta csak jog szerint kétségesnek s nem egészen zökkenőmentesen megoldhatónak a tavak „leeresztését". Oroszlányon és Császáron, ahol az uradalmi tavak táplálják a községi malmokat — írta —, ha a lecsapolás megtörténne, száraz nyáridőben hetek számra leállna a vízimalom kereke. Oroszlányon ugyan valamivel 550. E. Á. L. Bevételek rendszerese. Csákvári uradalom. 1873. A nádeladásból ekkor 4680 Ft folyt be. 551. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 613—1873. 552. Uo. I. E. 1871. sz. n.
