Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok
kevésnek látszik. A kézi és gépi aratás táblázatunkban bemutatott százalékos arányai azonban azért nem tükrözik a szóban forgó évek tényleges viszonyait, mivel azok kettős oknál fogva is korrekcióra szorulnak. Ha a kétféle aratórészt ugyanis egyszerűen csak egymás mellé állítanánk, az ilyen vagy olyan módon learatott keresztek mennyiségét illetően azért kerülnénk tévutakra, mivel a kaszás aratásnál minden 10., a gépi aratás után dolgozóknál pedig minden 20. kereszt után illette az aratókat egy-egy rész. Ha azt akarjuk, hogy a géppel és kézzel ténylegesen learatott keresztek számáról — s ezen keresztül a területről is — reálisabb képünk legyen, a gépi aratórészt egyszerűen meg kell dupláznunk, ami viszont azt vonja maga után, hogy a géppel learatott terület részesedési aránya szintén megduplázódik (24. táblázat). De még az így nyerhető viszonyszámokat sem lehet véglegesnek tekintenünk, mivel a számadáskönyvek adatai alapján úgy találtuk, hogy egynémelyik évben — s nem éppen akkor, amikor meglepően alacsony a gépi aratás aránya — a géppel levágott gabona egyik része után nem adtak ki aratórészt, a gép utáni munkát ez esetben tehát valószínűleg napszámosok végezték. 1896-ban pl. 1767 (!) kereszt búza, az összes learatott rozs (215 kereszt) és a zabtermés fele (1627 kereszt) után nem részeltek aratók. A szóban forgó év 11 061 kereszt gabonaterméséből így géppel arattak le 3809 keresztet, vagyis a kereszttermés 34,4%-át. (1898-ban mintegy 300 kereszt rozszsal, s ugyanannyi búzával kell növelnünk a géppel aratott gabonát, 1902ben pedig 350 kereszt rozzsal és mintegy 150 zabbal.) Ha figyelembe vesszük még, hogy a 400 kereszt körül mozgó köles aratását többnyire ugyancsak a gépek végezték, akkor a gépi aratás szerepe a csákvári gazdaságban már igen jelentősnek tűnik." 13 Ámbár az 1896. évbeli kiugróan magas gépi aratás részarányát bizonyára kivételes esetnek lehet tekintenünk, általában véve mégis feltételezhető, hogy az aratásnak mintegy 15—20%-át Csákváron a századforduló táján évről évre gépek végezték, vagyis az ily módon learatott terület mintegy 100—150 kh között mozoghatott. A kezdetlegesebb típusú aratógépek teljesítőképessége bár messze elmaradt a napjainkban használatos gépekétől, üzembe helyezésük mégis hozzájárult ahhoz, hogy az aratási időszak tovább rövidüljön, csökkentve ezzel is a túlérés alkalmával előálló igen veszteséges szempergést. Majkon a kalászosoknak már a zömét gép aratta, sőt volt olyan esztendő (1896—1902, 1904), amikor a számadó gazdatiszt a kereszttermés mellett aratórészt nem is tüntetett fel, feltehető tehát, hogy ezekben az években ís kizárólag gépek végezték az aratást," 1 ' 1 Császáron azonban mindig kézi kaszák arattak. Végül a vonatkozó adatok hiányában aligha tévedhetünk, ha feltételezzük, hogy az 1896. évi rendkívül magas, a szokásostól nagyon is elütő gépi aratás hátterében az uradalom területét sem kímélő aratósztrájkok húzódhattak meg. Mi mással is lehetne magyarázni, hogy Csákváron a gabona163. Uo. 1894—1902. 164. Uo. 1896—1904. Majki gazdaság.
