Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok

fogjuk még — bármely aspektusból szemléljük is a századfordulót, min­denünnen az agrárfordulat nagy és széles köríve bontakozik elénk. A századforduló idején, ahogy az istállók száma szaporodott, s a férőhely­kapacitás növekedett, mind nagyobb földterület került évente megtrágyá­zásra. Az egy-egy évben megtrágyázott terület 300—330 kh között ingado­zott, s 1900-ban pl. kh-anként 215 q,' J a következő évben viszont 277 q istál­lótrágyát terítettek szét. 76 A gazdaság szántóinak így mintegy 18—22%-a kapott szervestrágyát, az 1860-as és 1870-es évekhez viszonyítva tehát a megtrágyázott terület mintegy 40—50%-kal bővült. Ez az arány még viszonylagosan is jónak mondható: a sárvári uradalom gazdaságaiban ugyanekkor a szántóknak csupán csak 15,2%-ára, 77 a deve­cseri uradalomban néhány évvel később pedig a szántóknak 20%-ára ke­rült nem tudni kh-anként hány q istállótrágya. 78 Az öt évenként 200 q felett járó, tehát az egy-egy évre jutó 40—50 q-s trágyamennyiség elérte végre azt a szintet, amely a talajból elszívott ter­mőerőt immáron rendszeresen és kielégítően tudta pótolni; a kezdetleges rabló- és extenzív gazdálkodás mélypontjáról elindulva a gazdaság lénye­gében most érkezett csak fel az intenzív termelés első lépcsőfokaira. A ter­mészetes úton visszaszármaztatott szerves anyagok szemmel láthatóan meg­emelték ugyan a gabonafélék terméshozamát, valójában azonban mégis a kapás- és takarmánynövények termesztését segítették elsősorban elő. Ahogy a fejlettebb talaj művelési eszközökkel lehetett csak megvetni e kényesebb növénykultúrák magágyát, termesztésük másfelől ugyanakkor megfelelő minőségű táperőt, szervestrágyát igényelt. Nem csoda hát, ha szeme lett a trágyának és a féltve őrzött „kincsek" közé került. A vértessomlói parasztok által az uradalomtól bérelt 18 hold földre a majki gazdaság juttatott időnként — szerződésben előírt módon —- istálló­trágyát. Amikor 1907-ben a bérletük lejárt, az újabb szerződést csak e trá­gyázási kötelezettség vállalása nélkül lett volna hajlandó az uradalom ve­lük megkötni, mivel a majki gazdaság „a saját üzeme fenntartásához szük­séges trágyát is alig képes előállítani". Döntéséhez a tulajdonos mindenáron ragaszkodott.' 0 A szervestrágya a talajerő pótlásának kétségkívül — mindmáig — a leg­döntőbb, de mégiscsak az egyik módja volt. A teljes (kémiai, fizikai és biológiai) hatású istállótrágyák mellett éppen korszakunk második felében jutnak mind nagyobb szerephez az ún. átmeneti (részben kémiai, részben biológiai) hatású zöldtrágyák és az egyoldalú (szinte csak kémiai) hatást ki­fejtő műtrágyák. 80 A múlt század vége felé már rangot adott egy-egy nagy­gazdaságnak, ha valamely műtrágyával bátrabban mert kísérletezni, hasz­nálatuk az új század elején azután, főként a dunántúli részeken, egyre álta­75. O. L. P. 188. IV. A. 2. 1901. sz. n. Paulini jelentése. 76. Uo. IV. N. 1902. sz. n. 77. Őfensége sárvári ... i. m. 6—30. p. 78. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 156/1912. 79. Uo. I. E. 1. I. H. J. 472. p. 1907. 80. Hajas—Pogácsás: i. m. 119—120. p. 7 A csákvári uradalom 1870—1914 97

Next

/
Thumbnails
Contents