Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Földművelő gazdaságok

tak volna a szántóföldi termesztésben — szó szerinti értelemben — gyökeret ereszteni. Másfelől azt sem méltányolták eddig eléggé, hogy a fogatos igaerők számához alkalmazott béreseknek, amíg a faekékkel szántottak, a szántás után megmaradó idejét betakarításra és más munkákra kellett fordítani. Az igásfogatok és a cselédlétszám után ítélve azonban a szántáshoz szükséges munkaidő még annál is több lehetett, mint amennyit az ekék darabszáma alapján (évi 133—150 nap) kiszámítottunk. Az 1890-es évek elejéig ugyanis az igásökrök darabszáma 80 körül (eleinte alatta, később inkább felette) járt,

62 s a béresek (szekeresek és ostorosok) száma 26—30 fő volt.

53 A munkától függően a szürke magyar ökröket rendszerint négyes, esetenként kettes fogatolásban hasznosították. Ha figyelembe vesszük még a gazdaságban alkalmazott három-négy igáskocsist három-négy pár lovával (bár a talajművelési munkálatokban ezek a legritkábban vettek részt), akkor is 30—34-nél több eke már csak a cselédlétszám miatt sem dolgozhatott egyszerre. Mi pedig 42—44 ekére osztottuk el a megszántandó területet, ha tehát a valóságnak megfelelőbben akarunk eljárni, csupán csak 30—34 ekével lehet számolnunk,"

4 vagyis a szántási munkaidő egy-egy évben mintegy 150—180 munkanapot igényelhetett. Ilyen körülmények között azután nem lehet csodálkoznunk azon sem, hogy az 1860-as és 1870-es évek táján elég gyakran bukkan elő — főként tavasz és őszidőben — a „szántásra fordított'

7 munkabérek egy-egy summásabb tétele a kiadások rendszeres könyvéből.

0

" Ennyire gyatra ekekapacitás, vonó- és munkaerő-ellátottság mellett — gondoljuk csak jól meg — vajon jutott volna-e idő és elegendő erő a sokkal munka- és talaj igényesebb takarmány- és kapásnövények termesztésére? Talajerőpótlás, talajjavítás Az „okszerű" gazdálkodás lassú térhódításával mind nagyobb szerephez jutott az elhasználódott talajerő utánpótlása. A növények egyes becslések szerint évente 1 kh-on nagy átlagban 10 q szervesanyagot fogyasztanak, a felhasznált televényt általában véve 40 q jól érett istállótrágyával lehet pótolni.

66 A talaj erőpótlás fontosságáról mezőgazdaságunk nagyjai sokat írtak már a múlt század első felében, jelentőségét azonban a gyakorló gazdák többsége csak a század második felében kényszerült felismerni igazán.

67 62. O. L. P. 189. II. TSZK. 1860—1890. Csákvári gazdaság. Igásállatok. 63. Uo. P. 187. I. D. 1. a. 319/1868; P. 189. II. TSZK. 1890. Csákvár. 64. Az ekék egy részét ugyanis tartalékolni kellett, ezért volt mindig több eke a fogatoknál, Hensch Árpád szerint egy fogatra 1,2 ekét kell biztosítani. Hensch Árpád: Mezőgazdasági üzemtan ... i. m. I. köt. 97. p. 65. Uo. P. 189. II. Rendszeres kiadások könyve. (R. K. K.) 1860—1880. 66. Hajas—Pogácsás: i. m. 120. p. 67. A „rationell" gazda még az abszolutizmus korában is megbotránkozva nézte a hazai trágyapocsékolást. Ditz Henrik könyvét ismertetve írja Keleti Károly: „Képzelhetni — mennyire elborzadt a rationell gazda (ti. Ditz) láttára azon szörnyű pocsékolásnak, melyet a trágyával űzünk". Keleti Károly: A magyar me-