Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Üzemszerkezet és üzemigazgatás

tést leadnia a grófnak az elmúlt heti pénzforgalomról (kiadások—bevételek) s a pénztári készletről. Valamennyi pénzt kezelő s pénzt forgató hivatali és termelő egységnek kéthetente kellett összeállítania — a tulajdonoshoz való felterjesztés végett — költségvetési tervezetét, tételesen feltüntetve abban a várható kiadások összegét.

82 A feszesebbé váló pénzügyi fegyelem egyik oka az volt, hogy a számvevői hivatal pénztárában korábban hónapról hónapra összegyűlő s kamatozatlanul álló száz és ezer forintok, meg a többi tisztnél elheverő pénzkészletek lelassították a pénz forgási sebességét, nagymértékben csökkentve az értékét az „önmagát újratermelő" tőkének. A kéthetente és havonta leszámolt pénzeket most már a számvevői hivatal sem tarthatta hónapszám magánál: 1889-től a felesleges pénzkészletet negyedévenként átutalták a budapesti Magyar Földhitel Intézethez, hogy a tőke „ha bár mérsékelten is, de gyümölcsöztessék".

8

'

3 Három évvel később azonban a költségelőirányzatokon felül megmaradó pénzkészletet már kéthetenként azonnal be kellett küldeni a Pesti Magyar Általános Hitelbanknál nyitott grófi folyószámlára.

84 A fokozatosan rövidített „elszámolási" időközök azonban másfelől gyakorítottak az ellenőrzést s növelték a pénzkezelők felelősségtudatát. A pénzügyi fegyelemnek ez a módja tulajdonképpen rendszeres ellenőrzést biztosított az igazgatási apparátus egész tevékenysége felett. A tisztikar működési körének egyéb területeit (pl. az élő- és holtleltárral való bánásmódját) azonban valamivel ritkábban pásztázták a revíziók. A közös adminisztráció szétválása után a főszámvevők kötelességévé tették, hogy az uradalmi vagyont vagy épületet kezelő tiszteknél és szolgáknál egyaránt évente legalább egyszer általános leltározást kell tartaniok.

8j A számadásra kötelezett tiszteknek a szokásos negyedévi „zárszámadásban" a termékek felhasználását (bevételt és kiadást) s az állatállományban beállott változásokat éppúgy fel kellett fektetniök, mint a gondjaikra bízott javak és eszközök leltári állapotát.

80 Időnként előfordult az is, hogy a tulajdonos a főtisztség vagy számvevői hivatal valamelyik munkatársát kiküldve, rajtaütésszerű ellenőrzést rendelt el, egynémelyszer — ha a járástiszti felügyelet körül gyanús jeleket észlelt — kiterjesztve azokat még a bérgazdaságokra is. így pl. 1895-ben Deáky Lajos főszámvevő és Holfeld Henrik erdőmester váratlanul megjelent Auspitz Pál nagyszentjánosi bérgazdaságában, ahol az utasítás szerint felül kellett vizsgálniok: eleget tett-e a bérlő a szerződésben előírt fásítási, árkolási és csatornázási kötelezettségeinek.

87 Az írásbeliség egyre inkább kiterjedt a gazdasági és társadalmi élet minden fontosabb mozzanatára. írásban kellett rögzíteni mindenfajta bevételt 82. Uo. I. D. 1. a. 388/1889. 83. Uo. I. D. 1. a. 27/1889. 84. Uo. I. E. 1. I. H. J. 2. p. 1892. 85. Uo. I. D. 1. a. 194/1864. 86. Uo. P. 189. II. TSZK. 1860—1918. 87. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 397. p. 1895.