Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Üzemszerkezet és üzemigazgatás
16-os búza kitermelése, amellyel a növénynemesítők sorában is tisztes helyet biztosított magának. Munkássága kétségkívül az uradalom hasznára és a grófi család javára kamatozott elsősorban, de tudása utat talált magának a környék parasztságához is. Negyedszázadon át volt a csákvári földművesiskola igazgatója és tanára, s ez alatt ifjú nemzedékek sora vitte magával azokat a legfontosabb mezőgazdasági szakismereteket s termelési eljárásokat, amelyekre Szilárd Gyula „tanár úrral" együtt Paulini Béla ispán tanította őket. 08 Az 1890-es években kiépült a császár—karpatusi gazdaság, s a korábbi majki élére közös tiszttartót állítottak. 0 '' 1 Mindhárom gazdaságban egy-egy gazda továbbította az ispán és a tiszttartó utasításait, de a csákvári ispán mellett rendszerint egy írnokot is alkalmaztak. A több mint 3000 holdas házi kezelésben tartott földművelő üzemben a nem termelő, irányító személyzet létszáma összesen tehát 3 főből állt, s számuk — noha a gazdálkodás időközben sokrétűbbé vált — a későbbi évtizedek során sem emelkedett. A vezetők közül külön ki kell emelnünk Szilárd Gyula csákvári földművesiskolai tanárt, aki 1899-től 1918-ig vezette igen nagy szakértelemmel az ászári szőlészetet. A szakképzett mezőgazdász és tehetséges pedagógus átkerülve Ászárra, szenvedélyes szőlész lett. A szőlősgazdák meghívására 1901ben már Móron tartott előadásokat a szőlőtermelésről. Szőlészeti és borászati kongresszusokra járt, sikereit szakkörökben osztatlan elismerés övezte.'" Növekvő szaktekintélyére jellemző, hogy a kongresszusoknak kezdetben egyszerű hallgatója, idővel neves előadó lett, akinek tapasztalatokon nyugvó fejtegetéseit mindig nagy figyelemmel hallgatták az ország legjobb szőlőtermelői. Közvetlenül a világháború előtt megtartott V. Országos Szőlészeti és Borászati Kongresszuson az OMGE budapesti nagytermében elhangzott előadásában pl. ,,a többtermelésre irányuló törekvés jövő feladataival" foglalkozott.' 1 De részt vett olyan speciális témával foglalkozó tanácskozásokon, mint amilyen 1912-ben a Budapesten rendezett „Országos Szőlőmoly Kongresszus" volt. Itt szerzett benyomásairól később külön cikket írt a Borászati Lapokba.'- A szóban forgó lapoknak egyébként már a század elejétől állandó szakírója lett, évente több tartalmas cikke fejtegette és terjesztette a szőlő- és bortermelés hasznos tudnivalóit."'' Egyik-másik 68. A földműves iskola kérdésével e munka keretei között sajnos nem áll módunkban foglalkozni. 69. O. L. P. 189. II. TSZK. 1895. Csákvári, majki és császári gazdaságok. 70. Uo. P. 18 7. I. E. 1. J. H. J. 1901. és 1907. 491. p. 1907-ben a Pécsett tartott szőlészeti kongresszuson is részt vett. 71. Drucker Jenő: A magyar szőlő- és borgazdaság tízéves története egyesületünk életében. (1914-től 1923-ig.) Bp. 1925. 8—9. p. 72. Szilárd Gyula: Utóhang az országos molykongresszushoz. Borászati Lapok. 1912. 136. és 154. p. 73. Csak néhány fontosabbnak látszó cikkére kívánunk utalni: „Élő tőkék kiszedése". 1902. 234. é.; „Öszi vagy tavaszi metszés". 1902. 119—120., 139—140. p.; „A bornyilvántartásról". 1909. 181—184. p.; „Quo usque tandem". 1909. 807—808. p.: „Szőlészeti és borászati szakértelem". 1912. 54—55. p.
