Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
dalom birtokait. Emiatt s a pénzhiányra való tekintettel fordult a társaság — kedvezményeket kérve — az uradalomhoz. 48 Végül az első változatot némileg módosítva épült meg a vasútvonal az 1880-as években, és 10 év múlva (1897-ben) a fővárosok között fokozódó forgalom gyorsítása érdekében már hozzáláttak a Kelenföld—Győr közötti szakaszon az ikersínpár lefektetéséhez is. 49 A szomszédos helységektől elválasztó völgyekben most már a Vértes északkeleti és délnyugati oldalán két fővonal futott párhuzamosan, de a délnyugati szárny Kisbérnél megtörve, Komáromnál egyesült a másikkal. A párhuzamos fővonalakat összekötő oldalszárnyak lefektetése néhány évet még váratott magára. Az első tervek 1897-ben készültek el egy Bánhida (ma: Tatabánya-Alsó)—Kisbér—Pápa vonalán át haladó helyiérdekű vasútvonal felállításáról. 50 A vasúttársaság építési terveibe — itt is, mint másutt — be kívánta vonni az érdekelt községek gazdáit és a nagybirtokosokat, de a községek jó része s maga az uradalom is megtagadott mindenfajta anyagi hozzájárulást. 51 Már a kortársak is tudták, de az utókor előtt is közismert, hogy hálózati rendszerünk kacskaringós kitérőit nem mindig a természeti tényezők, hanem gyakran hatalmi vagy anyagi súlyánál fogva a nagybirtok érdekei idézték elő. A társaság és az uradalom között ez esetben meginduló hosszas alkudozás ugyancsak hasonló jelenségről tanúskodik. A tervezetek első változatának az elutasítása valójában első húzása volt annak a hosszadalmas játszmának, amelyben az uradalom gazdasági érdekeit szem előtt tartva végül is kívánságát érvényesíteni tudta. A társaság már 1897-ben olyan kedvező megoldást ajánlott fel az uradalomnak, hogy a tervezett bakonybánki állomás elejtésével hajlandó lenne Tápszentmiklós és Tuskósmajor között (az ottani uradalmi birtokegység közepén) vasútállomást létesíteni, ha az uradalom a kibocsátandó részvényekből tízezer forintos értékű bejegyzést előlegezetten garantálna. 52 Az alkudozás végül eredménnyel járt. Két évvel később a társasággal megkötött szabályos szerződésben az uradalom egyfelől magára vállalta, 48. A kért kedvezmények a következők voltak: 1. az uradalom adja ingyen a birtokain áthaladó vasúthoz szükséges földet; 2. kő-, kavics- és homokbányák használatát az építési időre ugyancsak díjmentesen engedje át; 3. a császári és bokodi urasági erdőből ingyen vagy jutányosán adjon talpfát az építkezéshez; 4. végül vásároljon a kibocsátásra kerülő részvényekből több ezer forintos értékben. Uo. p. 187. I. D. 1. a. 187/1879. 49. Uo. I. E. I. H. J. 316. p. 1897. 50. Uo. I. D. 1. a. 427/1897.' 51. Uo. I. E. I. H. J. 342., 395. p. 1897. 52. O. L. P. 187. I. E. I. H. J. 396. p. 1897. Az uradalom hasonlóképpen alkudozott a vonal másik szakaszára is: ha a vasút Bokodot elkerülné, és csak a falut érinti csupán, egy fillérrel sem lesz hajlandó hozzájárulni az építtetéshez. Uo. 342. p. 1897.
