Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

Változások a tájban

átlagértéke lényegesen meghaladta az átlagos országos szintet.

35 összegezve végül mindez azt jelenti, hogy a talaj minősége, az uradalom fekvése s egyéb, a területtel összefüggő gazdasági és gazdaságföldrajzi viszonyok végső fokon jónak, az országos átlagnál mindenképpen jobbnak mondhatók. Demográfiai és piacviszonyok Az agrártermelésre ható tényezők vizsgálata után végül szükségképpen került szemléletünk körébe a természeti feltételek felett úrrá lenni akaró, a javakat megtermelő s a javakat felhasználó ember és társadalom. A környék lélekszámban növekvő paraszti lakosságának árufogyasztása igen jelentéktelen volt, s kismértékben hatott csak serkentőleg az uradalom életére, de a falvak munkaerőt szolgáltató funkciója már igen fontos szerepet játszott a tőkés árutermelés kibontakozásában. A török világ alatt jobbadán elpusztult falvak lélekszáma a XVIII. században részint a természetes szaporodás, részint az Esterházy grófok telepítő akciói nyomán gyorsan gyarapodott. Néhány Komárom megyébe eső falu demográfiai felfutása valóban rohamos tempójú volt: még ha figyelembe vesszük is az 1720. évi összeírás igen nagy hibaszázalékát,

36 a falvak lélekszáma négy-öt emberöltő alatt a korábbiaknak három-négyszeresére emelkedett. A XIV—XV. századok nagy demográfiai felfutása után

37 nálunk ez a 150 év volt a falusi lakosság gyarapodásának újabb — egyben az utolsó — nagy fénykora. A kiegyezés után a demográfiai növekedés lelassult, sőt a falvak lélekszáma stagnálni kezdett, a népesség szaporodó tömegei már a városok felé törekedtek. Néhány tipikusnak tekinthető falu lélekszáma a következőképpen alakult.

38 Demográfiai szempontból a vizsgált települések két nagyobb csoportra látszanak elkülönülni: egyfelől találjuk azokat a községeket, amelyeknek lélekszáma stagnált vagy néhány fővel esetleg visszaesett, másfelől a 10—30%-os lélekszámemelkedést mutató falvak csoportja válik külön. A lélekszámban nem fejlődő települések közé sorolható az uradalom központja, Csákvár, továbbá Bókod, Gesztes, Vérteskethely, Vérteskozma, Táp 35. E kérdéseket részletesen kifejtettük a fentebb már idézett tanulmányunkban. 164—175. p. 36. A kérdésekre vonatkozóan igen jelentős kutatásokat végzett Kováts Zoltán: Somogy megye népesedéstörténetének néhány kérdése a XVIII. században. Emlékkönyv a Kaposvári Állami Közgazdasági Technikum jubileumáról. Kaposvár. 1962. Kováts Zoltán—Cs. Tóth Péter: A csurgói jobbágycsaládok demográfiai viszonyai. Történeti Statisztikai Évkönyv, 1961—1962. Uő.: A népesség korösszetétele a XVIII. század közepén. Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. Szeged. 1965. 37. Szabó István: Magyarország népessége az 1330-as és az 1526-os évek között. Magyarország Történeti Demográfiája. Szerk.: Kovacsics József. Bp. 1963.; Uő.: A falurendszer kialakulása Magyarországon. X—XV. század. Bp. 1966. 38. Gyulai Rudolf: Török világ Komárom megyében. Komárom. 1894. 13. p.; E. Szabó János: Komárom megye felekezeti megoszlása. Magyar Statisztikai Szemle, 1927. 308—313. p. Magyar Statisztikai Közlemények. 42. köt. 757—760. p. 3o