Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A pénzforgalom mérlege
szont a századforduló után a termelésbe fektetett pénztőke mind magasabb összegekre rúgva, már messze meghaladta — 1913-ban pl. csaknem kétszeresen — a pazarlóan nagystílű életmódra elfecsérelt százezreket. Összegezés A termelésbe fektetett s a termeléstől elvont pénzösszegek arányának sajátos alakulása igen lényegesnek látszó, s eddig kellőképpen nem méltányolt történelmi körülményre hívja fel a figyelmet. A nagybirtok — legalább is, ami a csákvári uradalmat illeti — nemcsak a pénztőke hiánya miatt nem tudott a korszerűbb termelés útjára átváltani mindjárt az 1860-as és 1870-es évektől kezdődően. Hiszen a legfontosabb befektetésekhez szükséges pénztőke, bár távolról sem olyan mértékben ugyan, mint a századforduló után, már ezekben az években is rendelkezésére állt volna az uradalom tulajdonosának.' Ezzel összefüggésben az eddigieknél hangsúlyozottabban kell utalnunk a szemléletben sokáig továbbélő feudális csökevényekre. Uraknál és parasztoknál az évszázadokon át kialakult szemlélet szövedéke csak igen lassan foszladozott szét. A jobbágyból paraszttá lett kisgazda szemléletét — amint erre mások rámutattak már 8 — sokáig megülte az úrdolgába járás keserves emlékéből visszamaradt ,,dologkerülés". De sokáig áthatotta a nagybirtokos osztály szemléletét is — némelyik tagjáét szinte az osztály végleges bukásáig — azoknak az időknek az emléke, amikor földesúri jussán a javak bősége ingyen, a jobbágyok és mások járadékaiból s munkájából befektetés nélkül hullott az ölébe, még ha majorsági üzemében házilagos termelést folytatott is. A feudális kori és jellegű bevételeknek csak igen elenyésző, töredékes százalékát juttatták vissza a termelésbe." Nagy bevétel és kevés kiadás — ez hatotta át továbbra is igen sokáig a földesurakból lett nagybirtokos osztály szemléletét. Ez a feudális szemlélet még a gazdálkodás síkján is érvényesült. Részben a szemlélettel hozható összefüggésbe az is — uraknál és parasztoknál egyaránt —, ahogyan a növénytermesztés átalakulását kétségkívül sokáig fékező nyomáskényszerhez, az állattenyésztésben pedig a félszilaj tartásmódhoz annyira mereven, néha szinte görcsösen ragaszkodtak. A babonák, szokások és hagyományok a polgári forradalom győzelme után még évtizedeken át 7. A legfontosabb beruházásoknak az sem állhatott volna útjába, hogy a pápa—ugod— devecseri uradalom visszaváltására ezekben az években került sor, s a közel % milliós zálogkölcsön kifizetéséhez 1862-ben 349 500 o. é. Ft. kölcsönt kényszerült a még egyesített tata—gesztesi uradalom felvenni (amit 1872-re már egyébként is kiegyenlítettek). Szabad György: i. m. 450—451. p. A bevételek zömét ugyanis — megítélésünk szerint — nem az adósságok törlesztésére fordított tízezrek, hanem a fényűző életmódra nagyúri módon elpazarolt százezrek fölözték le. 8. Balogh István: i. m.; Vörös Antal: A paraszti termelőforma és életforma változásai a Dunántúlon 1850—1915. Történelmi Szemle, 1966. 2. sz. 162—186. p. 9. Wellmann Imre: i. m. 168. p.
