Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A pénzforgalom mérlege
az 1899/1900. év javára esik: 180 hl pecsenye újbor, à 60 kor. ... 10 800 kor. 360 hl asztali újbor, à 50 kor. ... 18 000 kor. 15 hl törkölypálinka à 150 kor. ... 2 250 kor. 6 hl söprűpálinka à 200 kor. ... 1 200 kor. 20 hl cognac à 300 kor. ... 6 000 kor. 150 000 db gyökeres vessző 1000 db/20 kor 3 000 kor. szőlőszeszből befolyt 300 kor. összesen: 41 550 kor. Mutatkozik tehát tiszta jövedelem: 18 616 kor." Mielőtt Szilárd Gyula összeállítása alapján a jövedelmezőség kérdéseit közelebbről megvizsgálnánk, érdemesnek látszik a gazdaság „terhére" és „javára" könyvelt összegeket eredetük szerint csoportosítani. A „terhére" könyvelt különböző amortizációs jellegű leírások és tőkekamatok a termelési költségnek mindössze 30%-át tették ki, vagyis ennek mintegy 70%-át emésztette fel az évi termelésre közvetlenül fordított kiadások összege. A gazdaság javára könyvelt bevételek négy nagyobb csoportba foglalhatók. Forrásai közül első helyen — érthetően — a bor hozamok értéke állt (majdnem 70%), a termelési érték több mint 20%-a a pálinka és konyak értékéből, egészen kis hányada a gyökeresvessző és — ekkor még — szinte említésre is alig méltó töredék a szőlőeladásból eredt. Az összeállítót ismerve forrásunk pontosságához kétség nem férhet. Egész korszakunkra azonban több szempontból is csak nagy óvatossággal — és kiegészítésekkel — lehet a kimutatás adatait általánosítani. A kimutatás ugyanis akkor készült, amikor a 60 holdas gazdaságban még csupán csak 40 holdról szüreteltek — és annak is egy része első termő volt —, éppen ezért a bortermés a későbbi évek hozamának még a felét sem érte el. Nyilvánvaló, hogy a termelésre fordított „regié" is lényegesen kevesebb lehetett, mint később az üzem teljes termelése idején. 1909-ben pl. egyedül a munkabérre több mint 20 000 koronát költött a gazdaság. 2 Ugyanakkor természetszerűleg nem vehette figyelembe Szilárd Gyula azoknak a beruházásoknak az esedékes törlesztési kamatszázalékát sem, amelyeket csak a következő években fordítottak a pincészet bővítésére és a feldolgozáshoz szükséges berendezésekre. Mivel a későbbi évek terméshozamát ismerjük, a gazdaság „javára" könyvelhető termelési értékek esetében sokkal könnyebb a dolgunk, mint a „terhére" vonatkozó termelési költségeknél. Figyelembe véve azonban, hogy a szőlőtelep '/ 3-a csak a következő években fordult termőre, és a beruházások egy része szintén a hátralevő időre esett, továbbá hogy mind a munkabérre, mind a trágyázásra fordított kiadások az 1900-as években jelentős mértékben növekedtek, talán nem járunk túlságosan messze a valóságtól, ha az 1899—1900-as gazdasági év termelési költségét a későbbi évekre vonatkozóan mintegy 70%-kal megemeljük. Ezzel szemben (megbízható forrásokra 2. O. L. P. 189. II. TSZK. 1909. Ászár.
