Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Regálébérletek

és nagyságától függően határozták meg. A szerződések egyik sajátos vonása volt, hogy a szén- és mészégetők bérüknek egy részét természetben rótták le az uradalomnak, gyakran a kiégetett mésznek és szénnek a felét is át kellett adniok. Belőle fedezte ugyanis az uraság az építkezéseknél felmerülő és speciális tüzelési szükségleteit. A szerződések gyakran azt is kikötötték, hogy az éppen szükséges mennyiséget az égetőknek kellett a kívánt helyre leszállítani.

lí12 A mész- és szénégetők száma persze az ipari termelés és a bányászat előretörésével folyton-folyvást apadt, de egy-egy oroszlányi és gesztesi család még a két háború között is tovább folytatta déd- és ükapái mesterségét.

10

' összegezve megállapítható: a regálé-jogok bérbeadásából általában az világlik ki, hogy a magyar arisztokratikus—tőkés gazdaságnak — szemben a nagybérlettel •— mennyire nem volt „érzéke" ahhoz, hogy birtokain saját maga fejtsen ki nem mezőgazdasági jellegű tevékenységet. Valójában tehát nem volt olyan igazán rugalmas, minden iránt érdeklődő tőkésüzem, amely a pénzszerzés valamennyi lehetőségét meg tudta volna ragadni. 192. Uo. Oroszlány, Gesztes, Kőhányás. illetve: P. 187. I. D. 1. a. 648 1873; 11/1869; 68/1878; 115 1892; 126/1896. A száki kasznár megakadályozni akarván a mész- és szénégetők oly gyakori falopásait, azt javasolta, hogy a bokodi, oroszlányi és gesztesi szénégetőket ki kellene „irtani" az erdőkből. Az igazgatóság azonban úgy határozott, „hogy oly szénégetők, kik ellen panaszok nem fordultak elő, a kenyérkeresettől ne zárassanak el". Uo. I. E. 1. I. H. J. 125. p. 1864. 193. Kristyák József sz. k. Oroszlány, 1965. 22" 339