Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Változások a tájban
szalmával való kiadós füstölésnek", hasonlóképpen járt a néhány napja kihajtott s még alig zsendülő tengeri, a burgonya s a szárbaszökkent „rozs ott, ahol már virágozni indult". 18 A lehulló évi csapadék mennyisége többnyire az országos átlag fölött jár, eloszlása azonban rendkívül egyenetlen, s a mezőgazdasági termelés szempontjából igen gyakran egyenesen kedvezőtlen. Csákváron és környékén 1900-ban az évi csapadék mennyisége 701, 1901-ben 603, 1940-ben 900, 1941-ben 600, 1942-ben 536, 1943-ban 570 mm volt. 19 A művelési ágak, megoszlása Egy-egy táj felszíni-domborzati, talaj- és éghajlati viszonyai valójában a földművelő életmód olyan „objektív" adottságai, amelyeket hol bőkezűbben, hol szűkmarkúbban, de lényegében véve maga a természet ajándékoz és formál ki hossszú évezredek és évmilliók során. A föld művelésági megoszlása azonban már sokkal kevésbé függvénye a természeti erőknek, noha minden tekintetben ezt nem lehet attól egészen elválasztani. Az a háromnegyed század, amelynek változatos nyomait keressük a tájban, ezen a ponton már arról a küzdelemről is tanúskodik, amelyet paraszt- és cselédnemzedékek vívtak szerszámaikkal és értelmükkel évtizedeken át az évszakok egymást váltó rendjében. De éppen korszakunkban utal arra a jelentős változásra is, amely a százados tölgyesek kiirtása és a gyepföldek feltörése nyomán kihatott az egész agrártermelésre. Az elkülönítési perek tömeges megkezdése és az örökhagyó Miklós gróf halála után 1858-ban, 20 az 1880—1890-es években megejtett kataszteri felmérések idején 21 s a nagybirtok szétzúzása előtt 1944-ben 22 a művelési ágak megoszlása a következő volt (3. táblázat). Az a majdnem ezer holdnyi különbözet, amely az 1858-as végrendelet területre vonatkozó és a kataszteri felmérések végeredménye közt mutatkozik, minden bizonnyal az 1858 után lezáródó peres eljárások, legelő- és erdőelkülönítések során uradalmi tulajdonba került földekből állt elő. Az 1890-es felvételekhez mérten az uradalom 8700 holdas későbbi területvesztesége viszont a Nagyatádi-féle földreform során kimért vagyonváltsági földekből, majd az 1940-es években itt-ott ismételten meginduló házhelyparcellázásokból adódott. A művelési ágak megoszlásában a szántóföld javára történő nagyméretű eltolódás tulajdonképpen az 1860-as évek táján 18. O. L. P. 188. IV. A. 2. 1901. A kemény márciushoz viszont — folytatta jelentését Paulini — „száraz április járulván, a korai árpa és zab nem sikerült". 19. O. L. P. 187. I. E. 3. h. 1940—1944. sz. n., ill. Scherer Pál: A nagybirtok. Bp. 1930. 313. p. 20. O. L. P. 188. I. 1. e. 1858. sz. n. 62. uo. I. 1. c. 1880—1890. 21. O. L. P. 188. I. 1. c—e. 1880—1890. 22. Uo. IV. A. 1. b. 1944. sz. n. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1858. évi kimutatásban még csak négy fő művelési ág szerepelt, a kerteket akkor egy kategóriába sorolták a réttel, a nádasokat pedig valószínűleg a legelő és erdő területéhez számították hozzá. 3 A csákvári uradalom 1870—1914 33
