Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A földbérleti rendszer — bérlettípusok - Parasztbérletek
olyan szerződéseket írattak alá e földek használóival, amelyekben félreérthetetlenül rögzítették a földhasználat magánjogi-bérleti jellegét. Az új szerződések legfontosabb célja az volt, hogy a nem is olyan régen még feudális szolgalmakkal terhelt földekről a feudális joghasználat valamennyi nyomát „eltüntessék", s a vitatható vagy kétesnek állítható feudális jogszokások helyébe a polgári földmagántulajdon elveivel összehangzó kisbérleti jogviszony jegyei kerültek. Az egyenként 24—26 hold földet használó nyolc mezőörsi majorsági zsellérrel 1851-ben külön-külön megkötött szerződések szigorúan kötelezték a „bérbevevőket", hogy a bérbe kapott urasági földeket „a jelen minőségükben hiány nélkül fenntartani, jól művelni és trágyázni tartoznak". A földeket el nem cserélhetik, másnak bérbe nem adhatják. A hatéves bérleti időtartam utolsó évében az ugarszántást, mivel az „őszi vetés már új szerződésnek tárgya lévén, a bérlőknek semmi szín alatt használat alá venni nem szabad". A telekadón kívül mindenféle más adó „a haszon bérlők által fizettetik". A holdanként 2,8—3 o. é. forintos évi bért negyedévenként előre kellett az ászári kasznár kezeibe eljuttatniok. A szerződések figyelme azonban kiterjedt a majorsági belsőségen épült zsellérházra is. A földesúr kibecsültetési jogát áthozva a feudális időkből, az uradalom szerződésileg fenntartotta magának, hogy a majorsági belsőtelken épült zsellérházat „a szerződés lejártakor vagy annak idő előtt való megszűnte esetén törvényes becsű mellett visszaválthassa és tulajdonává tehesse". Éppen ezért a bérlőknek „tilos az uraság írásbeli engedelme nélkül a belső telket akár miféle épületekkel terhelni". A csak belsőséget használó majorsági zsellérekkel ugyanitt külön-külön ún. „téritvény"-eket írattak alá. Kovács István majorsági zsellér pl. azt vállalta magára, hogy a 945 négyszögöles allodiális belsősége után, amelyen a saját háza állt, évente 9,45 Ft „haszonbért" fizet az uradalomnak. A térítvényes szerződés három évre szólt. 12 Az öt tápi Borbély testvér 1850 őszén írt alá 34 hold földre 3 évre szóló bérleti szerződést, mezőörsi társaikhoz hasonló feltételeket vállalva magukra. Szerződésükbe azonban azt is felvették még, hogy „ezen szerződés a határ elkülönözését nem gátolhatja, mely esetben a földek ismét az uraság rendelkezése alá visszaesnek". 13 Amit az uradalom az előbbiekben még gondosan palástolt, a tápiakkal kötött szerződésben már nem hallgatta el: azt ti., hogy az új „kisbérleti" szerződések zömét csak egyfajta átmeneti jellegű jogbiztosító eljárásnak tekintik csupán. A szerződéskötés valójában tehát első lépése volt annak a könyörtelen játszmának, amelyben az ilyen bérföldeket majd rendre-másra visszavették a parasztoktól. A fondorlatot megneszelő parasztok egy része megpróbált ugyan szembeszállni ezzel az eljárással, lázadásuk azonban nem sok eredménnyel járt. Különösen heves küzdelmet vívtak a majorsági zsellérsorba csak a minap süllyedt kurtanemes kisbérlők, akik — az úrbéres parasztokhoz hasonlóan — földjeiket szabad tulajdonként szerették volna 12. Uo. P. 188. I. 1. 1851. sz. n. 13. Uo. I. 1. c. 1850. sz. n.
