Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)

A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás

és 1918 között — jelentette az 1930-as évek közepén Láng Lajos erdőmester — „átlagban 162 db szarvas ejtetett el évente, melynek 24%-a volt borjú".

710 Érdemesnek látszik külön megemlítenünk, hogy az 1914-es szarvasbőgés idején elejtett 30 db erős szarvasbika átlagsúlya 133 kg volt, s a trófeák az ágak szerint a következőképpen oszlottak meg'

11 (67. táblázat). 67. táblázat. Az 1914-ben elejtett 30 db szarvasbika trófeája 14 12 10 8 6 ágas páros páratlan páros páratlan páros páratlan páros páratlan páros páratlan darab 2 3 4 7 5 8 — — Nemek, korcsoportok szerint tagolva — ugyancsak negyedévi bontásban — mutatjuk be az 1910 és 1913-ban elejtett vadak darabszámát (68. sz. táblázat). Végül az 1910-ben kilőtt kártékony vadak darabszámát tünteti fel — szintén negyedévi bontásban — a vadgadálkodással kapcsolatos utolsó, 69. táblázat. A kártékony vadak pusztítására bizonyára ösztönzőleg hatott az is, hogy a vadak kártékonyságától függően 0,5—1,0 forintot (1—2 koronát) fizettek a személyzetnek egy-egy elejtett vadért.

712 Az uradalom az évi vadászzsákmánynak elenyésző töredékét fordította csak a saját szükségletére. A trófeák kivételével az elejtett vadak húsát, bőrét és szőrméjét rendszerint értékesítették. Az ebből eredő bruttó bevétel évente 4—8 ezer forint között ingadozott.'

1

" Az eladásra majd minden évben előzetes szerződést kötöttek a fővárosok valamelyik vadkereskedőjével, aki szerződésileg garantáltan magára vállalta, hogy a piaci árak szerint veszi át a következő évben lelövésre kerülő vadakat. Korszakunk első felében Iberer Márton budai vadkereskedővel kötöttek ilyen értelmű megállapodásokat'

1

'

1

, az 1890-es évektől pedig a bécsi Baumann Ferenc vásárolta fel az évi zsákmányt. A vele kötött szerződések azonban már többnyire három évre szóltak.

71

'' A Vértesben élő nagyszámú, talán túl is szaporodott vadállomány amíg egyfelől a passziózó vadásznak örömet, másfelől ugyanakkor igen sok keserűséget szerzett a környező falvak és települések lakosságának. A paraszti szőlőkbe, kukoricásokba, a káposztás és burgonyaföldekre őszi időkben csapatostul kijáró szarvasok, dámvadak és vaddisznók esetenként valóban je710. Uo. IV. D. 3. 1935. sz. n. 711. Uo. IV. E. 1914. sz. n. 712. Uo. Pp. 189. II. TSZK. 1913. Erdészet. 713. Uo. JE. 1860—1910. 714. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 235. p. 1860. 715. Uo. I. D. 1. a. 279/1891.; 399/1898.