Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
évszázadokon át irtogatta erdőségeit az európai földműves. Az új idők új szele csupán a tőkés jellegű munkabérezés és a vonatkozó tömegtermelésben éreztette hatását, jóllehet ez utóbbi korszakunk második felében az említett okok miatt jelentős mértékben visszaesett. A tervezgetés stádiumánál ugyan nem jutott tovább, a szándékot tekintve azonban mégis említésre méltó, hogy 1911-ben a csákvári erdőhivatal egy ,,teherautomobil" vásárlását vette fontolóra. Meg is jelent Csákváron a budapesti Fiat cég egyik hivatalnoka, aki a helyszínen tanulmányozva a Vértes útviszonyait, végül is az utaknak csak egy részét találta alkalmasnak arra, hogy azokon a cég gépjárműve faszállítást végezzen. 08 Ilyen körülmények között a gépvásárlás természetszerűleg elmaradt. Nem sokkal ezután jött a háború, majd az annyi mindennel megterhelt Horthy-korszak, s az erdei termelés gépesítésének éppen csak megvillanó halvány jele többé sohasem tűnt elő. Arra vonatkozóan, hogy a termelésbe hány favágó munkás és fuvarozó kapcsolódhatott be, számvetéseink a valóságot éppen hogy csak megközelíthetik. Egy-egy vágási idényben ugyanis a kitermelés időtartama éppúgy függött a pagonyonként mindig változó termelési előirányzatoktól, mint a viszontagságos téli időjárástól és a munkaerő biztosításának lehetőségeitől. Mindössze egyetlen egy vonatkozó Horthy-korszakbeli adattal rendelkezünk: 1939-ben, amikor az évi kitermelés 31 000 m 3 volt 650 , a Komárom megyei évkönyvnek beküldött adatai szerint az erdészet 520 favágót és 250 fuvarozót foglalkoztatott. 000 Mivel a termelés formái lényegében véve azonosak voltak, ezért ezeket az adatokat visszavetítve többé-kevésbé helytállóknak lehet elfogadnunk a korábbi évtizedekre vonatkozóan is, különösen arra az időszakra, amikor az évi kitermelés ugyancsak 30 000 m 3 körül járt. Eszerint favágásnál és depózásnál egy-egy munkás átlagosan 46, egyegy fuvaros paraszt 20—22 munkanapot dolgozott. Korszakunk második felében, amikor a kitermelés visszaesett, természetszerűleg ennek arányában vagy az alkalmazott munka- és igaerő, vagy egy-egy munkás és fuvarozó foglalkoztatásának átlagos időtartama csökkent. Beszámítva a téli hónapok igen változékony időjárását, nagy átlagban az egész korszakra érvényesen mintegy 4—500 favágó 2—3, s a mintegy 200 fuvarozó 1,0—1,5 hónapon át találhatott magának munkaalkalmat az uradalom erdőségeiben. Ha a termelési eljárások technikai színvonala nem is tudott lépést tartani a korszerűsödő erdőkezelés kívánalmaival, viszont az erdészet annál inkább követni tudta a korszerű követelményeket az újraerdősítés és az erdőtelepítés tekintetében. Jól tükrözi ezt az erdősítésre kifizetett napszámbérek összege is. Az 1880-as évek előtt ez a kiadás — erdősítés nem lévén — érthető módon nem szerepelt az erdészeti számadásokban. Ettől kezdve azonban fokozatos, majd rohamos tempójú emelkedést mutat: 1880-ban 1700, 1889-ből már rendszeresen évi 5000 forint 061 , 1909—10 körül pedig az erdő658. O. L. P. 188. IV. D. 4. 1911. sz. n. 659. Mezőgazdasági Múzeum Adattára. III. Iratgyűjtemény. 2856. 660. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 812/1940. 661. Uo. P. 189. II. Kiadások rendszerese. 1870, 1880, 1889, 1900.
