Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
rület: a második világháború idején már több mint 1200 holdból állt az uradalom gönyűi erdősége. 039 Eltekintve most a fokozatos felújító vágás nyomán sarjadó természetes felújulástól, ha figyelmünket csak a mesterséges úton végrehajtott új erdők telepítésére összpontosítjuk, kiderül, hogy a szóban forgó 40—50 év alatt az uradalmi erdészet Gönyű határában és a Vértesben együttvéve hozzávetőlegesen mintegy 2500 holdon hajtott végre erdőtelepítést. Ha mármost a telepített erdők területe mellé odaállítjuk a mintegy 2000 holdnyi letarolt magyaralmási és tótrédei erdőség területét, a mérleg nyelve inkább az új telepítések javára látszik átbillenni. De ha nem is így lenne, anynyi mégis bizonyosra vehető, hogy az erdészet „terhére" és „javára" könyvelhető területek mindenképpen kiegyenlítették egymást. Összegezésünket a kataszteri kimutatások is megerősítik: korszakunk kezdetén az uradalmi erdőség területe éppúgy 30 000 kh körül járt, mint a korszak végén. 640 A munkaerő-felhasználás formái és arányai A termeléshez, a telepítéshez és a mesterséges felújításhoz egyaránt munkáskezek kellettek. A kútfők között azonban a munkabérre fordított summás összegeken kívül sem a munkáslétszámról, sem a termelésben felhasznált munkanapok számáról közvetlen adatokat nem sikerült találnunk. Emiatt azután csak más források — elsősorban a visszaemlékezők — bevonásával lehet a favágó, fuvarozó s az erdősítés során alkalmazott napszámos munkáslétszámot, a munkanapok számát valamennyire is felbecsülni. A munkaerő-felhasználás kérdésével szorosan összefüggött a termelési időszak megválasztása. A kitermelés időpontja rendszerint a téli hónapokra esett: általában késő ősszel, november, december hónapokban kezdődött, s február, március, április tájékán ért véget. A kitermelésre kerülő fatömegtől s a munkáskezek számától függően azonban a kezdés és a befejezés időpontja pagonyonként és évenként változott, de lombhullás előtt és rügyfakadás után tömeges termelésbe soha nem fogott az erdészet. A számadáskönyvek adatai 5 '' 1 s a visszaemlékezők egybehangzó vallomásai arra matatnak, hogy a tél elején kezdett kitermelést legkésőbb május l-ig mindig be kellett fejezni, pontosabban: erre az időre már a ledöntött faállományt 639. Nagy József volt uradalmi főerdész sz. k. Gönyü. 1967. Az 1930-as években megindult telepítéshez egyfelől az állam által nyújtott jelentős kedvezmények, másfelől az uradalom ottani bérlőjének csődbe jutása járultak hozzá elsősorban. A gazdátlanul maradt gönyűi földeket ugyanis az uradalom kénytelen volt házi kezelésbe venni, de a talaj gyenge minősége miatt jobbnak látta, ha azokat beerdősíti. 640. O. L. P. 188. I. 1. c-e. Kataszteri iratok. 641. Uo. P. 189. II. TSZK. 1860—1909. Erdőgazdaság. A számadáskönyvek szerint is a kitermelés zöme inkább az év első és második negyedében történt, ritkábban az év negyedik negyedében, de soha nem a harmadikban.
