Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
Említettük már, hogy az első világháború előtt a szálfaválaszték évi tömege sokat emelkedett. Erről tanúskodnak az üzemtervi előirányzatok is: a szálfa részaránya a korábbi átlagos 10-ről 13%-ra emelkedett. Az erdőmester jelentése feltüntette még a szálfaválaszték nemenkénti megoszlását is: a tervbe vett 43 646 köbméter szalfatömegből 61%-ot tett volna ki a tölgy. 15" ()-ot a kőris és 24%-ot a cser, bükk és gyertyán együttvéve. Jelentésének egyik igen figyelemre méltó oldala, hogy pagonyonként pontosan kimutatja: a kihasználási időtartamtól függően mennyi fatömeget kellene kitermelni átlagosan egy-egy év alatt. Összesítve Béri Balogh adatait, azt a meglepő végeredményt kapjuk, hogy az üzemterv szerint éves átlagban szálfából 6037 m : \ tűzifából 39 182 méter, összesen tehát 45 219 űrköbmétert kellett volna kitermelni. Ezzel szemben a tényleges kitermelés a második félfordulószak két évében (1910 és 1913) még a felét sem érte el annak, mint amit a tervek szerint ki lehetett volna termelni. Az ugodi erdőgazdaság csaknem azonos időszakában a fordulószak első felében (1891— 1900) a főhasználat „tervteljesítése" 82, a másodikban (1901—1910) pedig 110%-os volt. 621 A kihasználás meglepően gyenge mértékére vagy a valóságos termeléshez viszonyított igen magas (szinte kétszeres) tervelőirányzatokra források hiányában nem adhatunk megnyugtató magyarázatot. Az állami szervek által felülvizsgált csákvári üzemtervek azonban olyan mérvű fő- és mellékhasználatot iktattak gazdasági programjukba (óvatosságból?, hogy az illetékes állami szervek az üzemtervet elfogadják?, megkíméljék magukat a felesleges zaklatástól?, biztonsági „előretartásból?"), amelyek a korszerű erdőgazdálkodás színvonalán álló kitermelést követve a legoptimálisabb mennyiségű fatömeget irányozták elő. Arra vonatkozóan azonban, hogy a tervekhez mérten miért volt ennyire alacsony az évi fakitermelés, alighanem a legegyszerűbb magyarázat adhat feleletet : ti. az uradalomnak egyszerűen nem volt elengedhetetlenül szüksége a terv szerint ütemezett fatömeg értékesítéséből származó pénzbevételekre, amit még azután a kereslet lanyhulása is feltétlenül motiválhatott. A mértéken aluli fahasználat azonban éppúgy megbosszulja magát, mint ahogy kárt okoz a mértéken felüli: az uradalom erdői — jelentette az 1930-as évek elején Láng Lajos erdőmester — az alacsony fokú fahasználat következtében igen-igen elhanyagolt „zilált" állapotba jutottak, rendbehozataluk sürgetően szükséges lenne. 6 " 2 A fahasználat kérdésének vizsgálatát lezárva mindenképpen meg kell még jegyeznünk, hogy a választék döntő részét alkotó tűzifának — az erdei állomány összetételétől némileg eltérően — mintegy 60%-át cser, 15— 20%-át tölgy, 8—10%-át bükk és 10—15%-át más (nyír, hárs, kőris, nyár stb.) ún. vegyes faállomány alkotta 1860-ban éppúgy 6211 , mint 1910-ben. 62 ' 1 A kitermelt fatömeg és az erdőség állományának nemenkénti százalékos összetétele azért különbözött ennyire egymástól, mert a magasabb régiókba 621. Kolozsváry Szabolcsúé: i. m. 164. p. 622. O. L. P. 187. I. D. 1. a. 126 1933. 623. Uo. P. 189. II. TSZK. 1860. Erdőgazdaság 624. Uo. 1910. Erdőgazdaság.
