Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Erdő- és vadgazdálkodás
számosmunkát, a téglagyártás termelési költségének átlagosan mintegy 40%-át kellett évente munkabérre fordítani. A termelési költség másik nagy hányada a felhasznált tüzelőanyag értékére esett. A kemencékben évente feltüzelt fatömeg a faféleségektől függően 500—1000 méter között járt. Tüzelésre rendszerint dorong vagy tuskó, esetenként rőzsefát használtak. A csákvári kasznár mint a téglagyár vezetője az 1890. évre pl. 500 méter dorongfát, a száki kasznár pedig az ottani gyárhoz 1000 tuskófát (300 méter cser és 700 méter tölgytuskót) igényelt az erdészettől. 584 Három évvel később a csákvárihoz 1000, a száki gyárhoz 775 méter kiutalását kérték a kasznárok. 08 '' Ha két-három forintjával számoljuk a feltüzelt fa méterét, akkor a tüzelőanyag ugyancsak mintegy 40%-át tette ki a termelési költségnek. A két gyárban termelt fa, padló, kémény- és borítótégla, a lapos- és görbe cserép, később alagcsövek eladásra került hányadát — amely, mint láttuk, az évi termelésnek 35—50%-át tette ki — zömmel a környékbeli építők, parasztok és nagybirtokosok vásárolták meg. A kasznárok azonban gyakran panaszolták, hogy a téglagyári termékek iránt igen-igen lanyha az érdeklődés;" 86 Emiatt azután nem egyszer tartós árleszállításokkal kellett vásárlási kedvre buzdítani a környékbelieket. Máskor a minőség ellen emeltek kifogást a vevők, s ilyenkor többnyire „árrendezésekkel" próbálták meg kiegyenlíteni a minőségi különbségeket. 587 S ha végül egyik üzleti húzás sem segített, az uradalom árverést hirdetett — elsősorban a hibás áruk — eladására;' 88 Erdő- és vadgazdálkodás Az uradalom 30 ezer holdas erdőgazdaságát a természetes tagoltság rendjét követve ,,vidék"-ekre (Revier), később ,,pagony"-okra osztották fel. Egyegy ilyen kerület kiterjedése éppen ezért igen eltérő volt: némelyiké 2 ezer hold alatt járt, másoké meghaladta még a 4 ezret is. A legnagyobb kiterjedésű pagonyok a csákvári, bokodi, császári és mindszentpusztai, legkisebbek a gesztesi, boglári, majki és magyaralmásiak voltak. A 12 pagony a magyaralmás! és tápszentmiklósi erdőségek letárolása után tízre apadt, majd a gönyűi erdőtelepítéssel a számuk újra 11, és egy átszervezés után ismét 12 lett. A gazdaság pagonybeosztása a következő volt: Csákvár I., Csákvár II, császári, bokodi, nánai, mindszenti, kőhányási, boglári, gesztesi, 584. O. L. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 318. 355. p. 1889. 585. Uo. 470. 504. p. 1892. 586. Az 1890. évi hagyatéki leltár Szákon — kerekítve — 200 000 db fal, 16 000 törött téglát, 170 000 lapos és 1900 görbe cserepet, a csákvári téglagyárnál 420 000 fal, 28 000 törött, 23 400 padló, 8900 kémény, 4600 csatorna, 1400 borító és 1300 alagcső téglát, 1400 lapos és 1200 db görbe cserepet talált. Uo. P. 188. IV. N. 1900. 587. „A hullámos hordú cserépzsindelyek ellen a vevőknek azon panasza van, hogy a tetőn a bennük levő csigák felpattognak, rajtuk lyuk támad, vagy egészen szétpattognak" — jelentette a száki kasznár. Uo. P. 187. I. E. 1. I. H. J. 33. p. 1865. 588. Uo. 113. p. 1895. A hibás árukat többnyire árverésen adták el. 15* 227
