Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
A nagyüzem termelése - Szőlő- és borgazdaság
részletes adatokkal ugyan még a teljes termőrefordulás előtti, 1900. évből rendelkezünk (tehát a szüretelésnél s a pincészetben ekkor még aránylag kevesebb volt a felhasznált munkaerő, mint a későbbi években), ennek ellenére azonban érdemesnek látszik azokat bemutatnunk. A szóban forgó évben felhasznált mintegy 10 000 munkanapból 2095-öt (20%-át) kapálásra, 1187-et (11%-át) kötözésre, kb. ennyit trágyázásra fordítottak, nyitásrametszésre együttvéve ugyancsak 1100 munkanapot számolt össze a számadó, de hasonló mennyiségű munkanapot igényelt a telep szőlőiskolája is (dugványozás, vesszőcsomagolás és szállítás együttesen), födésre, karózásra, permetezésre, csonkázásra már csak 4—600 napot kellett fordítani. A szüretelésre összesen 942, a pincészeti munkára (borfejtés) pedig már csak 270 munkanapot használtak fel. 508 1901-ben a 12 fő hónaposnak 4320, a napszámosoknak pedig 9617 koronát fizettek ki, az utóbbiak kapták tehát a munkabérre fordított összeg 69%-át. Nyolc évvel később a hónaposok bérére 5241, a napszámosokéra pedig 15 433 korona esett, (a megoszlási arány tehát 25 : 75%-os volt), vagyis adataink itt is, mint az uradalom földművelő gazdaságaiban, a napszámos bérmunka előtérbe nyomulását mutatják. 109 Egy-egy napszámos bére 0,80—1,2 korona között váltakozott. Ha tehát a munkabérre fordított összegeket munkanapokra számítjuk át, érdekesnek látszó összehasonlításra nyílik lehetőségünk. A szóban forgó idő alatt ugyanis az uradalom házi kezelésben tartott s az átlagoshoz mérten intenzív fokon gazdálkodó üzemegységeiben évente egy-egy kh szántó megműveléséhez mintegy 30 gyalog munkanapot használtak fel. Ezzel szemben az ászári szőlőgazdaságban 1900-ban mintegy 170, tíz évvel később — amikor a termelés már „teljes erővel" megindult — kb. 260 munkanapot fordítottak a termelésre kh-anként. A termelésre fordított munkanapok száma nemcsak a jövedelemszámítás szempontjából érdemel külön figyelmet, de jelzi egyben azt a nagyfokú különbséget is, amely a kétféle agrárkultúrát minőségileg egymástól olyannyira elválasztotta. A gazdaságban adódó fogatos munkákat 3 pár nehéz ló végezte, egy-egy pár tartása évente 1587 koronába került. Egy pár fogat által teljesített munkanapok száma átlagosan 280 körül járt, egy-egy munkanapra tehát mintegy 5,8 koronát kellett fordítani. 1900-ban pl. a fogatos munkanapok nagy részét (377 nap) a trágyahordás kötötte le, kisebbik hányadát (255 nap) különféle munkáknál (építés, földhordás, borszállítás) hasznosították. A szőlőművelés valójában az őszi takarással kezdődött. Az ászári gazdaságban kezdettől fogva valamennyi tőkét külön-külön födték be. Nyitásuk — ,,a közfelfogással ellentétben" — már kora tavaszon megtörtént, mint ahogy ekkor került sor „minden olyan munkálatra is •— írta Szilárd Gyula —, mely által a szőlőnek fejlődését siettetjük". Néhány szőlőfajtát kivéve — amelyeknek egy részét már ősszel megmetszették — így volt ez 508. Szilárd Gyula: Gróf Esterházy ... i. m. 617—618. p. 509. O. L. P. 189. II. TSZK. 190f—1909. Ászári szőlőgazdaság.
