Für Lajos: A csákvári uradalom a tőkés gazálkodás útján, 1870-1914. (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 4. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1969)
Az elszakadás után
Az elszakadás után A köznemesi rendből hirtelen magasra tört Esterházy Miklós nádor, a „szenvedélyes jószágszerző" alapozta meg a halála után hercegi és grófi ágra szakadt leggazdagabb magyar mágnásnemzetség jövőjét, s három évszázadra vele együtt társadalmi rangját is. Nevéhez fűződik a középkorban többek kezén megforduló egyik legősibb családi vagyon: a gesztesi uradalom megszerzése is. Az utódok — az egyetlen lázadó kuruc generálistól, Antaltól eltekintve — jól és ügyesen sáfárkodtak a felhalmozott vagyonnal: 300 éven át újabb uradalmak, falvak és puszták ezer és ezer holdja sikeresen tágítottá tovább óriási birtokaik messzenyúló határait. Eközben a grófi ág több oldalágra szakadt, s a birtokrészek az öröklés hullámzó rendjétől függően hol egy-egy nagyobb komplexummá egyesültek, máskor az egyesített komplexumok újra kisebb egységekre hasadozva osztódtak. 1 A különválás és hitbizományosítás A fraknói és galánthai grófi ágból az utolsó nagy birtokegyesítő ugyancsak Miklós volt, aki szerencsés öröklés és a cseklészi ággal folytatott elszánt pereskedés után került abba az előnyös helyzetbe, hogy három fiára három ősi uradalmat hagyhatott.- Uradalma a XIX. század közepén Deve1. Az uradalom korábbi birtokjogai történetét több szempontból is feldolgozták már, ezért és témánk szempontjából is a kérdés tárgyalása itt mellőzhető. A vonatkozó irodalom a megjelenés sorrendjében: Kolinovics Gábor: Posthuma memoria Josephi Esterházii Nagyszombat. 1754. 20—36. p.; Reizner János: i. m. 601— 616. p.; Erdélyi Aladár: Régi magyar családi hitbizományok története és joga (1542—1852). I—II. köt. Bp. 1912. II. köt. 143—150., 216., 217. p.; Krasziina Lajos: Csákvár története. Csákvár. 1932. 32—36. p.; Szentkuthy Kiss Lajos: Nagyigmánd és vidéke, Komárom. 1894. Mindezek tömör összefoglalását lásd Szabad György i. m. 16—19. p. 2. A tatai ágnak a cseklészi ággal vívott bonyolult pereskedése a pápa—ugod—devecseri uradalom birtoklása körül folyt. A pápai uradalom ugyanis 1829-ben 30 évre a cseklészi ág zálogbirtokába került, s több évvel a zálogbirtoklás lejárta előtt annak visszaperlésébe kezdett a tatai ág. A per néhány részletét ismerteti Szabad György: i. m. 450—451. p. Az Esterházy nemzetség több ágra szakadására, a tatai és a csákvári ág kialakulására vonatkozó családfa táblázatokat lásd: Az Esterházy család tatai és csákvári levéltára... i. m. I— III. Mellékletek.
