Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
Bevezetés
színű a kép, mely belőlük az olvasó elé tárul, mégis nélkülöz bizonyos számszerű adatokat, melyek a parasztság helyzetéről alkotott összképbe ugyancsak beletartoznak. Célszerűnek látszott ezért a vallomások mondanivalójához kiegészítésül hozzáfűzni az egyes helységek adózóinak számára, megoszlására, az állatállományra, termésre vonatkozó adatokat, melyek közel egykorú összeírásokból egybeállítva, bizonyos fokig a számszerű fejlődést is tükrözik. Bevezető tanulmányunkban, mely már csak az adott terjedelem korlátai miatt sem léphet fel teljesértékű feldolgozás igényével, a közlésre kerülő paraszti megnyilatkozások forráskritika mérlegelését követően ezeket a községenként elüljáróban megadott kiegészítő adatokat is figyelembe vettük a főbb tanulságok levonása során. A teljes szövegükben közlésre kerülő paraszti vallomások eredeti, községi pecséttel ellátott példányai az Országos Levéltárban találhatók (Helytartótanácsi lt. Departamentum urbariale, Tabelláé urbariales comitatus Pest, Pilis et Solth, Responsa ad novem puncta urbarialia), másolatuk pedig Pest és Nógrád megye Állami Levéltárában; Vácrátót vallomásának szövege csak itt van meg (Pest megye levéltára, Közgyűlési iratok). Az úrbéri kilenc kérdőpontot, melyekre a paraszti válaszok elhangzottak, csak egy ízben, bevezetőül közöljük, a vallomások pontjait pedig minden esetben puszta számmal jelöljük. A kérdőpontok után az egyes községek válaszai következnek a tájegységeknek megfelelő csoportosításban. A község neve mellett zárójelben a mai névalakot is megadjuk, ha az az egykoritól eltér; a ma használatos név szerepel az élőfejekben is. Elhagytuk a helységnévhez esetenként az eredetiben csatlakozó latinnyelvű körülírást; ebből a földesúr megnevezését a vallomások élén olvasható szövegrészbe vettük át, mely a község újjátelepüléséről és gyarapodásáról tájékoztat, elsősorban az 1715-i, 1720-i és 1728-i országos, meg az 1760-i adóösszeírás (lelőhelyük: Országos Levéltár, Archívum regnicolare Lad. CC 8 és EE 8, illetőleg Pest és Nógrád megye Állami Levéltára, Pest megye levéltára, CP I 4 és CP II 144) számszerű adatai alapján. 1 Maguk a vallomások — négy németajkú község kivételével — magyarul, a nép ízes-zamatos nyelvén hangzottak el; a közlésben ez okból is teljes szöveghűségre törekedtünk. Rövidítéseket mindössze rangjelző címek, pénz- és mérték-megjelölések esetében alkalmaztunk (ezek feloldását és átszámítását a függelékben adjuk meg), különben *Az összeírások adataiban bizonyos összevonást, illetőleg egyszerűsítést hajtottunk végre. Nem részleteztük, hogy milyen zsellérekről van szó, minthogy a különféle összeírások ebbeli kategóriái: házas — hazátlan, facultas-szal rendelkező — ezzel nem rendelkező, páston ülő zsellér nem hozhatók közös nevezőre. Az adóösszeírásban szereplő „özvegy" rovat nem társadalmi kategóriának felel meg; ezért az özvegyeket — kénytelenségből — vagyoni állapotuknak megfelelően soroltuk a jobbágyok, illetőleg a zsellérek közé, mindig csak a név szerint felsoroltakat tekintve családfőnek. A szarvasmarha- és a lóállományból csak a 3, a sertések közül csak a 2 évnél idősebbeket, a juhok (és a velük azonos rovatban szereplő kecskék) közül csak a fejősöket vették fel az összeírásba. A ház körül tartott igásökröktől, fejős- és meddő tehenektől elkülönítve szereplő szarvasmarhákat rövidség okából ,,gulyabeli"-eknek nevezzük, bár a latin ,,grex" szó magyar megfelelője az esetek egy részében ,,csorda" is lehetett. Az összeírás az őszi gabonát ,,búza" névvel jelöli, bár számos esetben kétségtelenül kétszerest, illetőleg (homoktalajról lévén szó) rozsot kell érteni; ezért a kenyérgabona megjelölést alkalmaztuk. A zabtermés összegébe az összeírok a tönkölyt és a kölest is beleértették. Általában meg kell jegyezni, hogy a termésmennyiségek az egymást követő adóösszeírásokban rendszerint változatlanul ismétlődtek, ha csak valami rendkívüli körülmény miatt a község kiigazítást nem kért (1760-ban pl. Dab és Sári termésadatait jégkár miatt csökkentették), úgyhogy ezek az összegek bizonyos fokig átlagosnak tekinthetők. A számított átlagokban az elüljárókat, róluk adat nem lévén, s a nem paraszti életmódot folytató cigányokat nem vettük figyelembe.
