Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

V. Földesúr és jobbágy

nél kisebb úrbéres illetményekkel szerepelt, a zsellérek kategóriájába sorolt; s nyílván összefügg ezzel, hogy a hazátlan zsellérek arányszám dolgában korántsem követték házzal rendelkező társaikat, ellenkezőleg, alig érték el a korábbi facultas nélkülieknek 60, sőt nem egy tájegységben jóval kevesebb százalékát. Másrészről meggondolkoztató viszont, hogy a vallomások még sehol sem említettek negyedtelkesnél kevesebbel bíró jobbágyokat. S így a zsellérek arányszámának több mint két és félszeresre duzzadása szeizmográfként jelzi a földrengést, mely a táj parasztságának lába alatt az úrbérrendezés következtében végbement. Maga az új rend azonban, melyet az Urbárium a jövőre szóló igénnyel életbe kívánt léptetni, a jelenben még a községek nagy részében csak elméleti követelmény maradt. A múlt, mely nemzedékek egymásba fogódzó erőfeszítésén épült fel, még szívósan tartotta magát az egy csapásra való átváltoztatás szándékával szemben. S a mesterséges szabályozással a tájra rá veti tett új vonások végleges kirajzolódása előtt, melyek a jövő útját mutatták meg, a paraszti vallomások, még utoljára, a természetadta fejlődés során kibomló, de már letűnőben levő sokszínű múlt képét csillantják fel.