Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

V. Földesúr és jobbágy

földesurak jobbágyaik munkaerejét. Az állattartás körébe vágott: téli tennivalók az uraság gulyája mellett, szalmázás, sóhordás; marhahajtás vásárra; akolkészítés, ezzel kapcsolatban árokásás és -tisztítás, tövisvágás, gaz- és tövishordás, garádrakás; rét trágyázása, kaszálása, gyűjtés, hordás, kazalba rakás; szalma, polyva, széna, takarmány, abrak hordása; juhellető, fejőhely, juhszín, akol készítése és igazítása, juhnyírás; juhász, gyapjú fuvarozása; istállócsinálás, fejőasszonyok adása. A gabonatermesztéssel kapcsolatban (a kölest is ideértve): trágyahordás, szántás, vetőmaghordás, vetés, az őszi vetés gyomlásása (konkolyozás), aratás, kaszálás, a gabona feltakarítása, részes aratók és kaszások hozása-vitele, nekik étel és víz hordása, az aratórész és a dézsmagabona fuvarozása, hordás, szérűkészítés, a szérűskert tisztítása, nyomtatás, szelelés, a fogyasztásra szánt szem malomba vitele, az uraság pásztorai konvenciójának megőrlése, szárazmalom hajtása, az eladni kívánt rész rostálása, tisztítása, a Dunára (hajóra), Pestre, Vácra szekerezése, a többinek verem ásása, oda, esetleg magtárba vitele. Szántás kender, len, kukorica alá, a kender és a len hordása, nyüvése, törése, fonása. A szőlő trágyázása, metszése, kapálása, kötözése, egyéb munkái, szüretelése, donga, hordók, must szállítása. A komló művelése, szedése. Fa és rőzse vágása, hordása; irtás. Nád és gyékény vágása, hordása. Munkák a major, az udvar, a kert, a konyha körül, tollfosztás, mosás, kútásás, jégvágás és -hordás, faültetés, vetemények kapálása, olajütés, vajnak s egyéb eleségnek, dohánynak Pestre stb. hordása. Yizafogás, halszállítás. Malomárok ásása, gátjának építése. Sörházhoz, téglavetőhöz fa szállítása. Kocsmára bor, sör, pálinka vitele. Vessző hordása, sövény készítése, vesszőfonatos épület sárral tapasztása; építkezéshez fenyő, vályog, tégla, kő, deszka, léc, zsindely hordása, mesteremberek hozása-vitele, munkák az építés és bontás körül. A földesúr tisztjeinek, más embereinek szállítása. Egyéb fuvarozás, szekerezés, előfogat, vontató adása hosszabb-rövidebb útra. Postaszolgálat, levélhordás lóháton. Mindebből az is kiviláglik, hogy a megindulás maradványaképp még sok volt az olyan munkafajta, mely a földesúr háztartását szolgálta s nem állt közvetlen kapcsolatban a saját üzemmel, a majorsági termeléssel. A kötetlenség bizonyos fokú igénye mellett ez a körülmény is közrejátszott abban, hogy a jobbágyság inkább vállalta az esetről esetre adódó munkákat, semhogy hetenként visszatérő vagy éppen számszerűen rögzített robotolásra adja magát. Kétségtelenül jobban járt így, amíg a majorsági üzem hiányzott vagy csak a kezdetnél tartott még; a földesúr sem tudta volna a paraszti ingyen munkaerőt az ország más részein szokásos, előre megszabott mértékben felhasználni. Ahogy azonban terebélyesedett az allodium, a jobbágyra nézve egyre fenyegetőbb veszedelem rejtőzött abban, hogy a robotnak a földesúr mindenkori szükséglete szabott mértéket; béresekről ugyanis ritkán történik említés, a földesúri üzem munkaerejét döntően a robotoló jobbágyok adták. Ám az 1760-as években a majorsági fejlődés ezen a tájon általában Véve még távolról sem érte el azt a fokot, mint az ország nyugati, északi részein. Erre vall, hogy ahol az uraság rendszeres robotolást előíró urbáriumot iparkodott bevezetni, azt a községek többnyire, ha kellett, áldozat árán is, elhárították maguktól, s egy részük utóbb is szerződéskötéssel kerülte meg a hetenkénti úrdolgával (más néven közönséges robottal) terhelő Mária Terézia-féle Urbárium gyakorlatba való átültetését. A paraszti vallomások tanúsága szerint a hatvanas évekre mindössze három