Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
V. Földesúr és jobbágy
Földesúr és jobbágy A megmaradt nép, mely ezen a tájon valahogy túlélte a törökvilág s a következő háborús idők szörnyű megpróbáltatásait, a földesúrhoz való viszony dolgában teljesen más helyzetben fogott új élete megalapozásához, mint amilyenbe már hosszú idő óta a török uralomtól mentes országrész jobbágyának sorsa ágyazódott. Ott nemcsak hogy megszakítatlan maradt a földesúr közvetlen hatalma jobbágyai fölött: még el is terebélyesedett a majorsági gazdálkodásnak s az örökös jobbágyság rendszerének kiépítése révén. Emitt viszont a paraszt már másfél évszázad óta nem is látta korábbi földesurát, nemhogy közvetlen hatalmát tapasztalta volna; amit szolgáltatott neki, alig volt több a névleges fennhatóság elismerését jelentő ajándéknál. Majd a felszabadító háború s aztán a Rákóczi-szabadságharc alatt sokszor ezek a laza szálak is megszakadtak. Sőt számos esetben a szatmári béke után is gátolta a földesúri felsőség helyreállítását a neoacquistica commissio működésével járó birtokbizonytalanság. Mire a régi vagy új földesurak véglegesen berendezkedhettek itteni birtokukon, nem egy esetben egész emberöltő telt el a török kiverése óta. Ezalatt a parasztnép, akár a régi település romjain, akár újat létesítve, a maga módján rendezkedett be s többé-kevésbé kötetlenül élte életét. Mindezt a földesúr egyelőre annál inkább kénytelen volt tudomásul venni, mivel állandó jövedelmet csak úgy remélhetett birtokából, ha minél többen akadnak, kik tartósan megtelepednek rajta. Ha az ország nyugati, északi részein megszokott bánásmódot honosítja meg egy csapásra, hogyan is gyökereztethette volna meg azt a népet, mely szüntelen áramlásban volt a sűrűbben lakott területek felől a visszahódított vidékre s ezen belül egyik helyről a másikra. Új, kedvezőbb feltételeket nyújtó otthon keresése s a jövevényeknek kijáró mentességi évek, melyek leteltével másutt új kedvezménynek nyílt meg a lehetősége: valóságos paraszti vándormozgalmat hoztak létre, mely a települési keretek fokozatos feltöltődése s a mentesség megvonása következtében csak az 1730-as évek végére ülepedett le lassanként. A zivataros idők a hódoltság területén teljesen felszaggatták a jobbágytelekszervezetet, mely a török uralomtól megmenekedett országrészen a jobbágysors szilárd keretét alkotta. Az újonnan létrejövő vagy hosszabb elhagyatottság után újjáéledő településekben ismeretlen volt az a rendszer, melyben a belső telekből állt a jobbágybirtok törzse, s annak arányában, hogy egész-, vagy fél- stb. teleknek felelt meg az, csatlakoztak hozzá a szántóföld- és rét-tartozékok. Az élet a szabad.
