Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
kenyeres jobbágy egy pár csirkét szokott földes urának adni. Ajándékot penigh földes uraink még tőlünk ez ideig nem kívántak. 8. Helségünk mivel ház helyekre nincsen föl osztva és ház helyek után való földek is álhatatossan ki nem mutatódtak, hanem (mint föllyebb emlékezénk) minden jobbágy önnön földes ura részibül szántó földgyeit bírja olly képpen, hogy azok földes uraink telly es hatalmában állanak és azért azokat néha szaporítani, néha fogyasztani szokták: az puszta vagy üres ház helyrül igenessen nem szólhatunk. Hanem azt valósággal mondhattyuk, hogy helségünkben egyedül Csörgő Sándor földes ur részin vagyon két üres ház, kikbül az jobbágyok most tavaszai, egyik ugyan más földes urnák keze alá, másik penigh az helségbül el hordozkodott, mivel földes ura ki adott rajtok. Ezen két házakban béres szolgák szállíttattak, a szántó földeket penigh maga használlására az földes ur fordította. 9. Mink magunkat szabadosoknak nevezzük és tartyák. Tanálkozik azomban közöttünk egy jobbágy, ki magát örökös jobbágyul földes urának fölajánlotta. Datum in possessione Törtely, die 14-ta mensis May, anno 1768. Király István + Juhász Adám + Vig Albert + Lévai Antal + Koza János + Szabó Lőrincz + 204 Nagy Kőrös Az alföldi nevezetes „három város" fekvés szempontjából is, fontosságban is középső tagja. A törökvilág, a felszabadító háború, a Rákóczi-szabadságharc viharait mind átvészelte. Az 1715-i országos összeírás 257 jobbágy- és 71 zsellér-lakosát nevezi meg. Az 1720-i már 502 jobbágyot, 10 jobbágytelken lakó nemest, 2 nem-nemest, ki telkét örökjogon bírja; 85-nek van közülük szántóföldje (átlag 10,0 p. mérő vetőmagra való),68-nak rétje, a terjeszkedő szőlőhegyen 464-nek szőleje; a tág határ még a tulajdonjogon bírt Pótharasztja és fél Besnyő pusztával együtt sem nyújt elég legelőt, úgyhogy kénytelenek bérelni Nyársapáti pusztát (hol szántanak és kaszálnak is), sőt távolabbi kun pusztákat is. A szántóföld nem oszlik nyomásokra, hanem a bontakozó tanyarendszer keretében évről évre vetik s aztán parlagon hagyják; így ad közepes esztendőben 3 szemet minden elvetett mag után. Nyolc év múlva az összeírtak száma mindössze 465 jobbágy és 28 mesterember; a szántóföldből csupán 1,9 mérőnyi esik átlag egyre-egyre közülük. Az 1760-i adóösszeírás egész területünk legnépesebb helységének mutatja; Vác is csak akkor szárnyalja túl valamelyest, ha püspöki és káptalani részét egybevesszük, de anyagi erőben akkor is jóval Nagykőrös mögött marad. Az adózó családfők száma ekkor (a 16 elüljárón és 5 cigányon kívül): 20 jobbágytelken ülő nemes, több taksafizető (2 kocsmáros és egyenként nem részletezett görögök), 903 jobbágy, 83 zsellér és 1 rideg (köztük 3 szíjjártó, 1 bognár, 9 kovács, 3 lakatos, 1 kádár, 6 molnár, 1 mészáros, 1 kocsmáros, 1 mézeskalácsos; 14 takács, 1 szűrszabó, 7 szabó, 1 gombkötő, 6 szűcs, 24 csizmadia, 3 varga; 4 asztalos, 1 fazekas, 3 szappanos, 1 paplanos, 1 ötvös, 8 kereskedő, 1 szatócs); állatállományuk 1666 igásökör (ebből 8 „uzsorás"), 761 hámos ló, 1142 fejős- és 8 meddő tehén, 1292 gulyabeli marha, 243 ménesbeli ló, 3348 fejős juh, 138 sertés, 114 köpű méh; termésük 7003 mérő kenyérgabona, 5925 mérő árpa, 6448 mérő zab, 16998 akó bor; adó alá esik 108 pálinkafőző üst is. Átlagban 1 jobbágyháztartásra 1,8 jármos ökör, illetőleg 2,6 igásállat, 1 családfőre 5,5 számosállat 204 A nevek nem az elüljárókat jelölik, hiszen a községi szervezet tulajdonképp nem jött még létre. Jegyző aláírása és községi pecsét is ezért hiányzik.
